Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
03 mentes ellátást nyújt a helyett, hogy elriasztana, 2. mert mint Tarde mondja a Philosophie pénaleban «ontendárecommander la cellule au début de toute pénalité, comme on ordonne le lit et la diete au début de tout traitement médical dans les maladies un peu graves», tehát mintegy a diagnosis megállapítása czéljá- ból, nehogy a büntetésnem oly bűntettesekre alkalmaztassák, kikre nem szükséges (Augenblicksverbrecher),vagy nem czélszerű (Zustandsverbrecher) azt alkalmazni. Ezzel eljutottunk ahhoz a legfontosabb kérdéshez, hogy e büntetésnem kikre alkalmazható tekintettel a javítás reményére és a rend s fegyelem fentartásának lehetőségére. Itt azonban mai büntető törvényeink nem nyújtanak elég támpontot. A bűncselekmények, mint ilyenek, nem képezhetik a causa divisionist arra nézve, hogy bizonyos nemű büntetések kikre alkalmaztassanak, hacsak nem akarjuk — mint a mai büntető törvények általában teszik — a tettes személyében az abstrakt tényálla- dékot büntetni. Minthogy azonban sikeres védelem csak úgy lehetséges, ha ismerjük azt, a mi ellen védekezni akarunk, ez pedig a tudomány mai állása szerint már nem a tettes akarata, hanem a részben szocziális, részben biológiai alapokon nyugvó pszychikai motívum, melynek mintegy külső bástyáját a szocziális okok képezik, melyek e motívum keletkezéséhez hozzájárultak. A védelemnek tehát kettősnek kell lennie, egyrészt mint prasventio a szocziális ok, másrészt mint represszió s psychikai motívum ellen. A bűntettesek egyes csoportjainak az utóbbi szempontból megállapítására, hogy azután ahhoz képest szerintezhessük az egyes büntetésnemeket, nincs elég alapunk. A kriminológia sokkal fiatalabb tudomány, sokkal inkább el van és volt foglalva saját létkérdéseivel, semhogy szilárd, megállapodott kategóriái volnának s mindama osztályozások, melyekkel találkozunk, csak egy-egy írónak nagyon is bírálatra szoruló nézeteit fejezik ki. Köztudomásúak a Lombroso, Garofalo és Ferri osztályozásai, melyeket annak idején a jogászegyletben dr. Beichard igen világosan ismertetett,* de ezeket az illető tudósok is csak többé- kevésbbé tudományos játéknak, a német eredetű furor classi* Az antliropologikus büntetőjogról. J. É. 10. 1. 85
