Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Róth Pál: A szavatossági kötelezettség törvényi szabályozása [134., 1898]
7 tatására egy előadás keretében még csak gondolnom sem lehetett, miért is legczélszerűbbnek tartottam azok vívmányait a következő pontokba összefoglalni: 1. Mindenekelőtt megállapíthatjuk ezen törvényben afran- czia jog azon axiómáját, hogy a vállalkozó az üzem közben elő- fordúlt baleseteknél nemcsak saját tényeiért, hanem megbízottjainak hibájáért is szavatol. A sociálpolitikai vonást ezen rendszabályban az képezi, hogy a vállalkozó nagyobb fizetési képességénél fogva fokozott garanciát nyújt a kártérítésre nézve. Az államnak tulajdonképeni czéljaaz volt, hogy a munkást és hozzátartozóit ily módon biztosítsa a balesetek anyagi következményei ellen. A vállalkozók pedig ezen súlyos anyagi felelősséggel szemben magukat mintegy viszontbiztosítani akarván, létet adtak két fontos és azóta hatalmasan kifejlődött biztosítási ágnak : t. i. a baleset- és szavatossági biztosításnak. A később behozott munkásbiztosítási törvények ezen törvényből keletkezett eszmék megvalósítását képezi. 2. Irodalom és judicaturának nagy fáradságába került a vasút helyes forgalmának megállapítása. Legpraecisebb a Grenz- mer fogalommeghatározása, mely szerint a vasutak: «dem Verkehr dienende technische Anlagen zum Transport von Personen oder Sachen auf Schienenwegen.» Iparvasutak tehát, mint valamely más vállalat integráló alkateleme a szavatossági törvény alá nem esnek. A vasutakat illető szavatossági elvekre a magyar jog tárgyalásánál kívánok visszatérni, miért is itt még csak az üzem fogalmával foglalkozom. Vasúti üzem alatt Weinrich szerint értendő : «Der Inbegriff der auf die Beförderung von Personen und Sachen auf dieselben gerichteten Thätig- keit.» Miután a szavatossági törvény határozott üzemi cselekményeket meg nem állapít, az minden belesetre, mely az üzemnél előfordul, alkalmazandó volna, de a joggyakorlat szerint csak azon üzemi cselekmények esnek a szavatossági törvény alá, melyek a vasúti ipar sajátságos veszélyességével vannak összefüggésben. Vitás az üzem vállalkozó fogalma is. Az uralkodó nézet szerint üzemi vállalkozónak az tekintendő, ki a vállalatot saját számlájára és veszélyére vezeti és abból gazdasági hasznot akar húzni. 7
