Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]
40 az egyénben rejlik — hogy mi okból azt most nem kutatom — a milieux változtatása tökéletesen használhatlan orvosszer. Hogy ez mily kétségtelenül igaz, hogy a transportáczió a társadalom legelvetemedettebb ellenségeire mily kevés hatással volt ez az egész ú. n. büntetés, arról beszámoltam e dolgozat első fejezetében s itt csak arról a horribilis gondolatról akarok megemlékezni, mely nemcsak lehetővé tette e javíthatatlan bűntetteseknek a nősülést, hanem mely az elítélteknek a benszülött kreolokkal való keveredéséből egy a kolonizáczióra kiválóan alkalmas faj propagáczióját remélte. Az ekképen létrejött «boldog» családi életnek bizonyságául álljon itt néhány egészen hiteles forrásból merített példa. Thomas beszéli,* hogy 1884-ben a transportáltak egyike 24 órával a házasságkötés után megfojtotta a feleségét, azután a vadak közé menekült, kik közül kettőt megölt. Laurent ** remek munkájában adja elő egy házasság történetét, mely Nou szigetén ment végbe. A vőlegényjelöltet, ki ölésért 5 évi kényszermunkára volt ítélve, háztűznézőbe a Bour- rail zárdába a női bűntettesek fogházába küldték. A zárda főnöknő egy mérgezés miatt "15 évi travaux forcés-ra ítélt 32 éves asszonyt ajánlott neki feleségül. Utóbbi, a mint meglátta vőlegényét in spe, minden tartózkodás nélkül a nyakába ugrott s így kiáltott: «Oh szegény kis drágám ! Csakhogy megszabadítasz ezektől a piszkos apáczáktól. Igazán kedvem volna egyet közülök megfojtani. Yan egy kis dohányod (az argotban «perlot») számomra?» A férjjelölt ezt nem akarván acceptálni, egy lióza nevű elitéltet jegyzett el, ki nyolcz évre volt elitélve, mert szobájában egy férfit segített megölni és kirabolni (az argot-ban: pour avoir aide á degringoler et a refroidir un michet dans sa carrée). A nászéjen, melyet megelőzőleg mindketten leitták magukat, a nő ellopta férjének pénztárczáját, egy másik felszabadulttal megszökött s csak harmadnapra tért vissza férjéhez, ki az egész eljárást természetesnek találta. A nő ezután több férfival folytatott féi-jének beleegyezésével viszonyt s egy ízben egy fiatal arabot csalt hálójába, kit a férj ezután megölt, hogy a nála sejtett pénzt elvegye. E tettéért neje — attól való félelmé* Cannibals and convicts. 18Sfi. 27. 1. ** Habitués des prisons. 1890. 123. 1. 62
