Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)

Vámbéry Rusztem: A Relegatio eredményei és büntetési rendszerünk reformja [135., 1898]

6 kihallgatták, a következőket mondta: «Annyi öldöklést láttam, hogy azt sem tudom, melyikről van szó. A barakkokban annyi embert láttam szétdarabolva s úgy mint a mészárszékekben a húst szokták felvagdalni s magában Moreton-Bayben 14 nap alatt 21 embert láttam gyilkosságért felakasztani.» Az angol parlamentben a század elején a legjelesebbek — Lord Auckland, Sir Bobért Peel, Lord Stanley — a legheveseb­ben keltek ki a rendszer ellen, de mind hiába. Az egész moz­galomnak mindössze az volt az eredménye, hogy 1847-től kezdve parlamenti határozat folytán az elitélteket nem az ítélet kihir­detése után nyomban transportálták, hanem bizonyos ideig — melynek tartama és czélja körülbelül megfelelt a magyar btk. 30. §-ában megbatározott magánzárka-periodusnak — magában az anyaországban, Gibraltarban és Bermuda szigeteken köz­munkák végzésére alkalmazták. Azt a fegyenczet, ki ez időszak­ban az ú. n. «probation gang» alatt — megfelelő magaviseletét tanúsított, «ticket of leave »-vei látták el s azon feltétellel, hogy valamelyik kolóniába engedik magukat exportálni, meg is ke­gyelmeztek nekik. Nem az angol igazságügyi politika bölcses­ségének, hanem a saját erejüknek köszönhetik az angol gyar­matok, hogy a kriminalitás e tőkésítési rendszere és a kolóniák e fokozatos pusztítása mai napig fenn nem áll. A jóreményfoki gyarmat volt az első mely egyenesen fellázadt, midőn 1850-ben 300 «ticket of leave men» akart partjain kikötni és az ausztrá­liai kolóniák sorban hozták a tiltakozó törvényeket a bűntette­sek bevitele ellen s csakis Nyugat-Ausztrália, mely ez időben népességliiánynyal küzdött volt, hajlandó — Kronne szerint te­temes pénzbeli ellenérték fejében * — az újabb transportált- szállítmányokat befogadni. Miután azonban ez az egy gyarmat nem volt elegendő, másrészt pedig azt tapasztalta a kormány, hogy egyesek csak azért követnek el bűncselekményeket, hogy aztán ingyenesen szállíttassanak valamely gyarmatba s ottani eltartásukról az állam gondoskodjék. (V. ö. fogház-aspiránsok télen !) 1867-ben — miután az 1853-iki penal servitude amen- dement act már erősen megszorította — végleg megszüntették e büntetést, mely Angliának annyi kalamitást s oly kevés hasz­* Lehrbuch der Gefängnisskunde Stuttgart 1889. 59 1. 28

Next

/
Thumbnails
Contents