Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)
Róth Pál: A szavatossági kötelezettség törvényi szabályozása [134., 1898]
17 A budapesti kir. ítélő tábla az elsőbirósággal ellenkező álláspontra helyezkedett azon indokolással, hogy a törvény rendelkezései csakis a gőzmozdonyú vasutakra terjed ki, a mi kitűnik e törvény szelleméből, annak indokolásából, valamint a törvény megalkotásakor folytatott törvényhozási tárgyalásból. A Curia bölcsen kitért a kérdés elől és azon indokolással, hogy az általános bizonyítási jogelvek szerint alperes, vagyis a közúti vaspálya köteles bizonyítani, bogy a bekövetkezett baleset nem alperes közegeinek mulasztásából, gondatlanságából vagy hibájából származott, de ezt be is bizonyította, a másod- biróság ítéletét helybenhagyta. (Kir. Curia 1040/1893. sz. ítélet.) Részemről azon állásponton állok, hogy az 1874. évi XVIII. Icz. a közúti vasutakra, a budapesti kir. törvényszék ítéletében felhozott okoknál fogva és még azért is alkalmazandó, mert a törvény egészen a német szavatossági törvény alapján áll; ennek indokolása pedig világosan kimondja, hogy a lóvasutak épúgy, mint a gőzmozdonyú vasutak a szavatossági törvény alá esnek. Az 1874. évi XVIII. tcz. is nem beszél gőzmozdonyú vaspályákról, hanem vaspályákról általában, melyek forgalomkörébe pedig a közúti vaspályák is esnek. Tárgyam befejezéséül még kötelességemnek tartom a hazai judikatura köréből néhány szemelvényt ismertetni oly formán, hogy mindenütt előbb a jogesetet aztán az ítélet rövid kivonatát közlöm. 0. Sándor szobatisztító egy ház II. emeletéről a fafelhuzó- gép nyílásán keresztül a pinczébe esett és ez által mindkét lábát eltörte és annak következtében meghalt. A per során bebizo- nyíttatott, hogy ezen fafelhuzógéphez vezető folyosók sötétek és világítva a szerencsétlenség idején nem voltak, továbbá, hogy a faliuzó járgányát záró vasrácsos ajtó bezárva nem volt, sőt annak kulcsa is elveszett. A budapesti kir. törvényszék a háztulajdonos kártérítési kötelezettségét megállapította és elmarasztalta őt az igazolt gyógykezelési és temetkezési költségekben és az özvegy részére 120 frt évi tartásdíjban. Indokok: A szükséges elővigyázati intézkedés elmulasztásából származó károkért a tulajdonos felelőséggel tartozik. (1888 decz. 27. 42842. sz.) A Curia ezen ítéletet helybenhagyta, mert már azon tény, hogy a vasrácsajtó, 2 17
