Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)

Róth Pál: A szavatossági kötelezettség törvényi szabályozása [134., 1898]

15

Ezen kérdéssel a magyar jogászgyülés is foglalkozott 1889. évben és a következő megállapodásokat mondotta ki:

1. A munkásoknak baleset elleni biztosítása törvényhozási utón szabályozandó;

2. a kényszerű biztosítás behozatala szükséges;

3. a biztosítás körébe bevonandók a mindennemű bányákban, elemi hajtó erővel működő gyárakban, gőzgéppel dolgozó mezőgazdaságoknál és építkezési vállalatoknál foglalkozásban levő munkások; a biztosítás a munkaközben bekövetkező balesetekre terjed ki; kártérítés fejében keresetképtelenség esetében a munkásoknak gyógyítási költség, továbbá temetési költség és évi járadék jár; a biztosítási díj a munkaadót és bizonyos kisebb részben a munkást is terhelje; a biztosítás érvénye feltétlen és meg sem támadható; a biztosított összegek le nem foglalhatók, el nem zálogosíthatok, másokra át nem ruházhatók; a biztosítás az együttes biztosítás alapján eszközlendő, a biztosítási dijak közadók módjára behajtandók, biztosítandók és ugyanazon elsőbbséggel bírjanak, mely elsőbbségben törvény szerint a közadók részesülnek ;

4. a biztosítás nem állami kezelés alá, hanem állami felelősség mellett magánkezelés alá veendő.

A már említett törvényeken kívül a magánjogi kártérítési kötelezettségről intézkednek még az 1879 : XXXI. tcz. 84. §-a az erdei károknál és az 1894 : XII. tcz. 112. §-a a mezőgazda- sági károknál. Léteznek ezenfelül rendőri intézkedéseket tartalmazó kormányrendeletek. Mindezeknél azonban tárgyunkra nézve fontosabb az 1874 : XYIII. tcz., melylyel tehát behatóbban kell foglalkoznom.

Azon különbség ugyanis, mely a gőzerő által hajtott rendkívül hosszá vonalakra terjedő és egyszerre számos utazót szállító vasutak és egyébb járművek között létezik, az utazással járó veszély koczkázatát is különbözővé teszi, miért is a vasutak behozatala után szükségesnek találtatott az utazókról gondoskodni azon esetre, ha őket utazásuk közben baleset érné. A törvényhozó azon felfogásból indult ki, hogy az üzleti szabályok pontos betartása mellett baleset csak vis major vagy az utas vigyázatlansága folytán állhat be. Ezen felfogásnak mégis