Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 15. kötet (134-142. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 15. (Budapest, 1899)

Raffay Ferencz: A párbérkérdés megoldása [136., 1898]

I. EÉSZ.

A párbér története, irodalma, judikaturája.

Dr. Timon Ákos «A párbér Magyarországon» czímü nagy müvében,1 a melyet a történeti résznél alapul veszek, kimutatta, hogy a párbér eredete a keresztyénség kezdetére vezethető vissza s annyi bizonyos, hogy eleinte a hívek önkéntes ajándékozásai (oblationes) voltak az egyház egyetlen jövedelmi forrásai, a melyek azonban később, mikor a lelkészek, a tized elvonása folytán, egyedül reájuk lettek utalva, kötelezőkké (praestatio) s all -ik században valóságos egyházközségi adóvá és illetékké váltak. A lelkészek congruájával először a tridenti zsinat foglalkozott s azt 100 aranyban állapította meg, a melyről a püspök tartozott gondoskodni. A lelkészek fizetésének fő jövedelmi forrásául ezen a zsinaton a tizedet és a primitaet jelölték ugyan ki, de tényleg a hívek oblatiói lettek azzá. Nagyságukat az archidiakonok egyházi látogatásairól (visitatio canonica) felvett jegyzőkönyvekben találjuk s a kötelezettség alapját eleinte a laudabilis consuetudo, majd határozott egyesség képezte. A tridenti zsinatnak ezt a rendelkezését, Francziaország kivételével, egész Európában elfogadták.

Magyarországon a párbér fejlődésének történetét három korszakra osztom. Az első a keresztyénség felvételétől 1647-ig, a második innen 1791-ig, a harmadik 1791-től napjainkig terjed.

Az első korszakban épen olyan fejlődést látunk minálunk is a párbér terén, mint a közegyházban. Szt. László I. Decretuma szól először a bivek oblatióiról, de valami sok jogforrás ebből

1 Dr. Timon Ákos : A párbér Magyarországon jogtörténeti fejlődése és jelen állása szerint. Budapest. Pallas. 1885.

99