Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Szakolczai Árpád: Magyarország szocziális törvényhozása [125., 1897]
9 még el nem érték, naponként csak 10 órai munkaidőre alkalmazhatók. A 16 éven aluli gyermekek oly gyárakban, melyek egészségtelenek, nem alkalmazhatók. Nők szülés után négy hétig szerződésileg kötelezett munkájuk teljesítése alól a szerződés megszűnése nélkül felmentvék. A felnőtt munkásokra következő intézkedések vannak felvéve: A munkásoknak munkaközben úgy délelőtt, mint délután fél órai, délben pedig egy órai szünidő legyen. Azon gyárakban, melyekben a munka éjjel-nappal foly, a gyáros az éjjeli munkára alkalmazott munkások kellő felváltásáról köteles gondoskodni. A nappali munkát reggeli 5 óra előtt kezdeni és esti 9 órán túl kiterjeszteni nem szabad. Mint látjuk tehát, a munkaidő tartamának megállapítása, mely sokak előtt utopistikusnak tűnik fel, a törvény intézkedései között fel van véve. A munkaidő maximuma tekintetében pedig két szempont irányadó: először, hogy túlságos hosszú munkaidő által a munkás testi ereje el ne emésztessék, másrészt a munkaidő tartamának megszorítása a legnagyobb sociális problema, a munkanélküliség sanálására vezet. Mert mennél rövidebb a megengedett munkatartam, annál több munkásra van szükség. S ha ezen szempontokból tekintjük a törvényt, úgy azt látjuk, hogy az majdnem minden európai kulturállami intézkedései mögött messze elmarad. A törvény főhiányai, hogy az iparossegódek munkaidejére nézve törvényes korlátok felállítva nincsenek. A gyermekeknek 10 éves korukban gyári munkára való alkalmazhatósága nem felel meg sem a közműveltség, sem a közegészség követelményeinek. A felnőtt gyári munkásokra meghatározott 14 órai maximum nem alkalmas a socialis kérdés üdvös megoldására. A munkaidő után legfontosabb a munkás bérének fizetési módozatainak megállapítása. E tekintetben a törvény 118. §-a a következő intézkedéseket tartalmazza : 57
