Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Szakolczai Árpád: Magyarország szocziális törvényhozása [125., 1897]
A glossatorok kora lejárt. A jogtudomány megszűnt dogmatikus tudomány lenni. Az életből meríti és az életnek állítja fel szabályait. A hajdan divatos osztrák Va, 1U, Ve bizonyítékok helyébe lép a függetlenül ítélő biró mérlegelése és az anyagi jogszabályok terén nem az a kutatás főmérve, vájjon egy concrét esetben lehet-e a fictió ezt vagy azt a formáját alkalmazni, hanem hogy hol lelhető meg leginkább a jognak egyedül lehető ideálja az igazság. És ha joggal mondhatta is Vcrbőczy a maga korában, hogy szinte az igazság az erények közt legfőbb, a jog közép, a jogtudomány legutolsó, iigy a modern jogi felfogás-alapelvének az kell lennie, hogy jogtudomány és jog nem lehet más, mint törekvés a lehető legnagyobb igazságra. És az igazságnak, t. jogászegylet, legnagyobb ellenségei a jelszavak. És nincsen eszmekor, mely annyit szenvedne a jelszavak által, mint épen az, melyet socialismus név alatt ismerünk. Egyrészt a felfelé törekvő u. n. negyedik rend, mely uralmi hadjáratának veres zászlajára a socialismus jelszót írja és ezzel meghazudtolja azt, a mi tulajdonkép ezen eszmének lényegét képezi: t. i. a minden rendiség felett álló pártatlan igazságos államot, másrészt idegenkedés a társadalom minden rétegében egy talán teljesen helyes eszme ellen, ha az a socialismus színében tűnik fel. És mindezen téves jelszavak ellen csak egy remódiun van : a tudomány objektivitása. 51 1*
