Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 14. kötet (124-133. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 14. (Budapest, 1898)
Csemegi Károly: Az egyházi holtkéz a magyar törvények szerint [124., 1897]
hatom érintetlenül a telekkönyvi rendelet intézkedéseinek befolyását, vitánk eldöntésére. Az elémbe tűzött rendszer ezen irányzata szerint tehát három főpontra oszlik feladatom. Először felvetem a kérdést jogtörténeti viszonyában, azt a következőkben foglalva át: vájjon áll-e az, és igazolva van-e a jogtörténelmi adatok által: hogy Nagy Lajos 1351. évi Confirmaló Decretuma záradékában all. §. alatt eltiltván az örökös nélküli nemeseket birtokaik eladásától, ezeknek akár az egyházak, akár bármely más részére elidegmítésétől vagy hagyomány ozásától; sőt ezen birtokokban, örökösökül —- a törvény erejénél fogva — egyszerűen és egyenesen a megholtnak fivérét s legközelebbi nemzetségét rendelvén : ezen tilalommal illetőleg, rendelkezéssel és ebben benrejlőleg eltiltotta volna az egyházat — vagy a törvény szava szerint — az egyházakat egyáltalán a birtokszerzéstől? illetőleg behozatott-e az idézett törvény által az ősiségen kívül az úgynevezett egyházi holt-kéz intézménye is ? Másodszor kérdés alá kívánom venni az egyházi holt-kéz jogi természetét, s nevezetesen: vájjon az eire vonatkozó törvények magánjogi, vagy közjogi természetűek-e ? De az ebből eredményülő következményhez képest ki fogom mutatni azon gyakorlati vonatkozásokat is, melyek a helyes osztályozásnak jogi folyományait képezik. Harmadszor ki akarok terjeszkedni a megoldásnak az előző szónokok által is a telekkönyvi rendeletből vett érveire, és elvi tüzetes- ségében állítom fel a kérdést:
