Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
8 hadnagyból szepesi gróffá és később hatalmas nádorrá lett, szövetkezett a nemességgel ezek ellen. Engel, a jeles történetíró, kire Szalay is hivatkozik, arra a kérdésre, miként történhetett, hogy a hatalmas Bakács vagy Bakócz Tamás, ki Ulászlónak jobb-keze volt — beleegyezett e törvények hozatalába? azt a feleletet adja Szalay Lászlóval (hasonló értelemben Horváth Mihály is), mert mindenki tudta, hogy e törvények megtartatni nem fognak és a következmény meg is mutatta ennek igazságát: e törvények például azt is rendelik, hogy két vagy több javadalmat ugyanazon egyházi személy ne bírhasson és kik már többet tartanak, egyen kívül a többit bocsássák ki kezeikből, s mikor Bakács Tamás meghalt 20, mások szerint 25 beneficiuma volt. Tudta jól Bakács, hogy e törvények csak írott malaszt, papírra vetett betűk igazi erkölcsök nélkül. Az 1498 : LV. t. ez. kétségtelenül a tulaj donképeni magyar holtkézi törvény, a melyet az 1647 : XYH. törvényezikk megerősít. Az 1498 : LY. t. ez. pedig szigorú sanctiót is állapít meg a tiltott jószágszerzés iránt létesült jogügyletek tekintetében, akár egyházi testületek, akár egyházi személyek javára történt légyen az. A most említett törvények és azoknak története mutatja, mennyire fel voltak izgatva a szenvedélyek a papság ellen, a minek hatása alatt oly túlzásba mentek, hogy a törvénynek magának végrehajtása pium desiderium maradt; mert az 1498 : LY. t. ez. világosan visszaható erőt is tulajdonít az abban foglalt érvénytelenítő rendelkezésnek még a királyi jóváhagyással a törvény hozatala előtt történt szerzeményekre nézve is, tehát visszamenőleg a múltban történt jogügyletekre is, tekintet nélkül arra, hogy királyi jóváhagyás mellett vagy annak hiányában jöttek-e azok létre. Ezeket egyébiránt pár szóval csak mellesleg akartam megemlíteni, és csak azt kívántam kiemelni, hogy a Curia álláspontja Nagy Lajos idézett végzeménye tekintetében megegyezik a hazai jogtudósok legnagyobb részének véleményével, és összhangban van a magyar törvényhozás felfogásával is, mely a fis- calitas szempontját is érvényre emeli; mert kétségkívül nagy 100
