Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
Dr. Vavrik Béla: Tisztelt teljes ülés! Szó nélkül nem akarom hagyni az igen szép és minden részletében nagy szorgalommal kidolgozott véleményét a t. előadó úrnak. A Curia érvelése — minthogy mindenütt a Curia okoskodását méltóztatott zsinórmértékül venni felolvasásánál — két osztályba sorozható. Az egyik az, a melyik sarkallik azon a jogelven, — ha szabad így nevezni — cessante ratione legis, cessat lex ipsa. A másik része pedig az, amely szerint hivatkozik oly tényekre, a melyekből következtetni lehet, hogy a gyakorlat már nem alkalmazta az amortisationalis törvényeket. / En ez utóbbiakra nem akarok rátérni, mert nagyon messze vezetne; nyomrul-nyomra kellene kisérni a Curia érvelését. De az első részre nem lehet, hogy pár észrevételt ne tegyek azon irányban, hogy a t. előadó úr nagybecsű véleménye azt a gondolatot fejezte ki, hogy a Curia teljesen téves álláspontot foglalt el akkor, a midőn az amortisationalis törvényeket szoros kapcsolatba hozta az ősiséggel és a fiscus háramlási jogával. En azt hiszem, hogy a Curiának e tekintetben, — a mi pedig tulajdonkép a lényege a Curia döntvényének — azon szemrehányást aligha lehet tenni. Más kérdés, a mibe itt megint nem akarok bocsátkozni, hogy ez a jogelv: cessante ratione legis, cessat lex ipsa — alkalmazható-e vagy nem, a minek két oldala van. Az egyik oldala az, hogy bizonyos konkrét esetre mennyiben áll ez az elv, és a másik az, a mi a Curia döntvényére vonatkozólag actualis, hogy mennyiben vonatkozhatik a törvé- ínyek megszüntetésére. A mi az utóbbit illeti, bátran elmond95 1*
