Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Horváth János: A strike mint erőhatalom [117., 1897]
20 napra kell iparczikkeiket szállítaniok, egyrészt kényszerhelyzetbe hozhatja és kötelezettségeik teljesítését lehetetlenné teheti,, másrészt pedig a munkások a strike alkalmával a felmerülő károkat megtéríteni képtelenek, de ily kártérítési perekben az ítéletek tárgyilag végrehajthatatlan ok is. A jogtalan strike elháríthatatlansága pedig egyrészt a munkások helyi szakszervezkedése és országos szervezetében, másrészt pedig inter- nationális összeköttetéseikben nyilvánul; a mennyiben strike esetén egymást nemcsak segélyezik, de megakadályozzák azt is, hogy a strike helyére más községből munkás jöjjön, vagy a zárlat alatt levő gyáros és iparos megrendelt munkáit más gyáros és iparos által készíttesse el. Ily értelemben a kereskedelmi törvény 355. §-a alapján a strike alatt levő gyáros, vagy iparos a szerződés teljesítésétől elállhat, esetleg a perben a strikeot, mint erőhatalmat, kifogásként használhatja és érvényesítheti. Az a kérdés tehát, tekinthető e a strike jogi szempontból erőhatalomnak ? Szükséges-e e czélból vagy közgazdasági szempontból törvényhozási intézkedés, avagy a kérdés megoldása a judikaturára bizható-e? Nézetem szerint közgazdasági szempontból szükséges, hogy a kereskedelmi törvény 355. §-ába a strike mint erőhatalam fölvétessék, és czélszerű, hogy iparosaink nagyobb szállítási szerződéseikben a munkabeszüntetéseket erőhatalomként kikössék; mindenek fölött pedig kívánatos, hogy a judikatura elismerje a jogtalan strikeot, mint erőhatalmat, mert ezzel a strikenak közgazdasági káros hatása is meg lesz tompítva. (Éljenzés.) 50>
