Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
23 lődött mai jogrendszerünkbe nem illik többé», annak nemcsak az szolgál bizonyítékául, hogy a német birodalom törvényei közül számos csak a legújabb időben keletkezett (így pl. a porosz 1870. febr. 23-án, abadeni 1870. május 5-én), hanem az is, hogy az 1896. aug. 18-án kelt német polgári törvénykönyvet életbeléptető törvény 86. és 87. czikke úgy a holtkézi törvényeket, mint az egyházi rendek vagy rendi jellegű congregátiók tagjainak szerzési képessége tekintetében fenálló egyéb particularis jogszabályokat érintetlenül fentartja, annak jeléül, hogy a holtkézi törvények kérdése semmiféle összefüggésben sincs a jogrendszer átalakulásával s hogy az azok alapját képező politikai és gazdasági szempontok függetlenek a magán- és közjogok szabályozásától. A külföldi jogok behatóbb tárgyalása ez előadás keretén túl menvén, röviden még csak a franczia jogra bátorkodom példaképen utalni, annak kimutatására, hogy a jogegyenlőségnek törvénybe iktatása — mint az egyébként az északamerikai Egyesült Államok már idézett törvényéből is kiderül — egymagában még nem vonja maga után a holtkézi törvények megszűnését. Francziaországban a forradalom — tehát az emberi jogok meghatározásának és kinyilatkoztatásának legprágnansabb korszaka — az egyházat teljesen szerzőképtelennek mondotta ki és a III. év Ventóse havának 3-án kelt rendelet az egyházi czélokra való minden alapítványt érvénytelennek nyilvánított. A napóleoni törvények bizonyos engedményeket tettek az egyház szerzőképességének, noha I. Napoleon tudvalévőén a legmesszebbmenő kíméletlenséget tanúsította magával a pápával szemben is; viszont a hithű Bourbon: XVIII. Lajos, 1814. jun. 10. ordonnance-ában az egyházak és egyéb testületek javára való ajándékozásoknak érvényét 1000franc értéken felül a kormány, 300—1000 franc értékig a cultusminister, 300 frankon alul a préfet jóváhagyásától tette függővé. E szabályt részben módosította — egyéb közbeeső rendeletektől eltekintve— az 1862. febr. 15. décret, a reá vonatkozó ápr. 10. végrehajtási rendelettel, mely a préfet jóváhagyási jogát az egyházakkal szemben 1000 franc értékig terjeszti ki. S hogy a demokratikus köztársaság is szükségesnek tartja a holtkézi törvényeket, bizonyítja az 1884. ápr. 5. törvény «sur Г organi-
