Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
30 szemben azon alsóbb fokú bíró, a ki a Curia által kimondott tételt nem osztja, s hasonló esetben ítélni lesz hivatva? E kérdésre feleltem én a nagyérdemű elnöknek: hogy a tegnap felesketett aljárásbiró is, ha bírói minőségében ítéletet hozni lesz hivatva, elhatározásának szabadságát illetőleg, teljesen egyenjogú a Curia elnökével; hogy őt sem a Curia döntvényének tekintélye, sem semmiféle hatalom nem korlátozza véleményének szabad képezésében és megállapításában, valamint megállapított véleményének, ítélet erejű kijelentésében. Feleletem lényege e kérdésre vonatkozólag az volt, hogy az 1869: IV. t.-cz. a bírói hatalomról — alaptörvény erejével bir; ezen törvényen alapul az egész bírósági intézmény hazánkban. A mi ellentétben áll ezen törvénynyel: az azon ércztalapzatot rendíti meg, a melyen a jog és az erkölcsi erő legfenségesebb biztosítéka — a bírói hatalom nyugszik. Ezen törvény 19. §-a egyenesen kimondja, hogy «a biró a törvények, a törvény alapján keletkezett rendeletek és a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni». Ezzel ki van egyúttal mondva, hogy e három jogforráson kívül nem szabad neki elfogadnia ítélete kötelező jogforrásául semmiféle utasítást, szabályt, vagy rendeletet, bármi tiszteletet érdemlő legyen a hely, a honnan ez származik, s bármily jogos — nagy tekintély környezze az egyént vagy testületet, a mely az ő meggyőződésével nem egyező megállapítást létrehozta. Nem szabad tehát elfogadni a bírónak, ítélete kötelező szabályozásául, a felsőbíróságnak az ő meggyőződésével nem egyező praajudicatumát sem. A mint az helyt foglalhatna, hogy akármelyik biró Ítéletében kötve legyen a felsőbb bíróság prasjudicatumához, ezzel vége lenne a bírói függetlenségnek, s az ítélet nem képezné az ítélő bírónak a törvény értelméről tudományos buvárlata útján nyert saját meggyőződését, hanem egyszerű ismétlése lenne egy másik hatóság, vagy másik személy által a bíróra diétáit határozatnak. De e felsőbb bírósági határozat téves is lehet; és az sem lehetetlen, hogy azon határozat oly véletlen esély kifolyása, a melyektől a felsőbb bíróságok sem mindenkor mentesek. Már most mi következnék az ily határozatnak kötelező erejűvé tételéből ? Az, hogy a törvény s csak is a törvény lelkiismeretes alkalmazására felesküdött biró, tudva és saját meggyőző164
