Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
23 rozatok igazolják, a melyeket előadásom alkalmával felolvasni volt szerencsém, és azon tények, melyeket Vavrik ő méltósága említett föl, hanem bizonyítja a legújabb időből is a pozsonyi kir. ítélő táblának 1894 márczius 1-én hozott határozata, a melylyel a pozsonyi törvényszéknek, mint telekkönyvi hatóságnak ama határozatát hagyta helyben, a melylyel ez elutasított egy bejegyzési kérelmet, «mert az egyház vagyonszerzését tiltó törvények még mindig hatályban lévén, fejedelmi vagy kormányhatósági jóváhagyás szükséges a szerzéshez». A pozsonyi tábla e határozatot helyben hagyta, «mert az egyház ingatlan szerzési képessége korlátolt, és mert a becsatolt okirat nélkülözi a fejedelmi jóváhagyást» — és mivel az okirat jogérvénye hivatalból vizsgálandó a jogczím és jogszerzés kérdésében, a mit a telekkönyvi hatóságnak figyelmen kívül hagynia nem lehet, a telekkönyvi rendtartás 69. §. értelmében a bejegyzést megtagadta. Igaz tehát, hogy helyes gyakorlat is fejlődött a Curia döntvényével ellenkező irányban, de volt és van a kir. Curia felfogásával egyező, sőt azon még túl is menő, nézetem szerint tehát ugyancsak helytelen joggyakorlat. S mintha csak megerősíteni akarnának abban a véleményemben, hogy a kir. Curia gyakorlata fölötte káros következményekkel fog járni: épen ma jelent meg a győri kir. ítélő táblának november 11-én hozott és november 16-án hitelesített, 15. sz. polgári határozata, mely kimondja, hogy «a katholikus szerzetesek nincsenek elzárva attól, hogy ingatlan vagyont örökösödés utján tulajdonul megszerezhessenek». Az indokolás a Curia döntvényének nyomán halad és a kir. Curiát mintegy feledékenységgel vádolja azért, hogy a szerzetes- rendeket ingatlanok szerzése tekintetében korlátozó 1715: LXXI. t.-czikket, «mely szintén elavultnak tekintendő» érintetlenül hagyta — tegyük hozzá, mert ez igen fontos — kifejezetten érintetlenül hagyta. E teljes ülési határozat hozatala a kir. Curia által hozottnál is sokkal nagyobb hiba, mert oly érvényes törvényekkel helyezkedik ellentétbe, a melyek minden egyes szerzetesrendnek bevételét külön törvényhozási actus megalkotásár tói teszik függővé, a melyek expressis verbis meghatározzák, hogy mely szerzetesek bírhatnak ez országban vagyont, és minő 157