Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
18 rozsnyói püspök esetében a képviselőházban a placetum megsértése miatt Pauler igazságügyminiszterhez interpellatio intéztetek, az igazságügyminister határozottan kijelenté, hogy a kormány a placetumot elévültnek nem tekinti, elismeri annak érvényességét és intézkedett, hogy foganatba vétessék. Sem a jogegyenlőség, sem a szabadság elve, mint Csillag tanár úr említé nem szólhat a holtkézi birtokszerzési képesség korlátainak jogosultsága ellen. Mert bármily szépen is hangzik Csillag tanár úr azon kijelentése, hogy nem helyes, hogy szabad hazában bizonyos egyházak különleges korlátozásoknak vannak alávetve, a gyakorlati életben a szabadság fogalma egész másképen alakul, mint az elméletben. Bousseau Contrat socialjá- ban a legnagyobb szabadságot az államon kívüliségben látja. Pedig a legnagyobb szabadság szüli a legnagyobb szolgaságot. A modern jogállam már rég belátta, hogy a szabadság nem az emberek szabadra hagyásában és cselekedeteinek korlátlanságában áll, hanem abban, hogy mindenki szabadon élvezheti a törvények által neki engedett jogkört. És kétségtelen az állam azon joga, hogy a szerződés szabadságát korlátozza, azon czél- ból, hogy ezen szabadság mások jogait és létfentartását ne veszélyeztesse. És épen azért, mert én a szabadság legfőbb biztosítékát a törvényekben látom, szerény nézetem szerint a legminutiosusabb felfogást vélem helyén valónak azon okok mérlegelésénél, melyek egy törvény megszűnése mellett szólanak. Ha rég elavult is talán Beccaria azon tétele, hogy a törvény annyira szószerint veendő, hogy nem büntethető az, ki három feleséget vesz, ha a törvény csak a kettős házasságot rendeli büntetni, mégis hazánk egész történelmi fejlődése soha el nem felejthető érv a törvénymagyarázat tág felfogása ellen. Évszázadokon keresztül nem volt egyebe e nemzetnek corpus jurisánál és azzal menté meg nemzeti életét a leghevesebb támadások ellen. És a bíróság —- kivált a legfőbb bíróság hivatása a törvények fölött őrködni. Mert ha volt a holtkézi törvények tekintetében helytelen gyakorlat az alsóbb bíróságok részéről, úgy a m. kir. Curiának nem az volt hivatása, hogy egy törvényellenes 152
