Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
10 törvényrontó szokás, olyan, mely a holtkézi törvényeket hatályuktól megfosztotta volna: nem keletkezett. Ezután legyen szabad azon érvcsoportra reílectálnom, a mely a legérdekesebb, de a melylyel én csak igen röviden fogok foglalkozni, inkább csak egy kis adattal akarván járulni a vitához. Értem a cessante ratione legis, cesset lex ipsa elvet és az arra alapított azon érvet, hogy mivel a holtkézi törvényeknek tételt adott törvényhozói szándék ma már gyakorlatiatlan: a törvények maguk sem lehetnek többé hatályban. Németországban, hol több mint 400 éve a római jog van érvényben, már ezért is előállhatott azon eset, hogy az ezer és kétezer év előtt hozott jogszabályok a mai viszonyokba többé nem illettek bele. Nem lesz tehát érdektelen a német magánjog területéről venni egy példát. Egy a római jogban igen gyakorlati jogszabály volt a hajósok, korcsmárosok és vendéglősök elleni igen szigorú intézkedés. Az az utas, ki vendéglőshöz vagy hajóra beszállt, mint ma is, akkor is bizonyos mértékben a vendéglősnek és hajósnak ki van szolgáltatva ; ezen állapot igényel az ő számára védelmet. — Ennyi áll ma is. Azon rendkívüli szigorú intézkedések azonban, a melyeket a római jog tartalmaz, az utasoknak, vendégeknek ma is fen- forgó, védelmet igénylő helyzetével még nincsenek eléggé megmagyarázva; t. i. a római jog szerint a hajós, a vendéglős felel minden kárért, a mely a vendég vagyonán, holmiján beállt, nemcsak hanyagság okából, hanem feltétlenül, ha csak, ő t. i. a gazda maga — legyen bárminő nagy személyzete — személyesen és specialiter fel nem ügyel a dolgokra; és pedig felelt a kár kétszeres összegéig. Ezen rendkívüli szigor kifejtését a római világban az előbb említetten kívül egy külön ok tette szükségessé: a római korcsmárosok és hajósok különös megbízhatatlansága, sőt elveteme- dettsége. Egész osztályuk a legrosszabb hírben állt és a római jogászok a szabályok szigorúságát egyenesen indokolják ezen emberfajnak (hoc genus hominum) rosszaságával (improbitas), így mondja: Ulpianus (1. 1. pr. D. nautae cuupones 4.9.): Ne quisquam putet, graviter hoc adversus eos constitutum ; nam est in ipsorum arbitrio, ne quem recipiant, et nisi 144
