Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 28-án folytatott vita [121., 1897]
5 “telekkönyvi hatóság nem tudván, hogy házastársakról van szó, a nö javára bekebelezi a tulajdonjogot s ez a meghatározott idő alatt meg nem támadtatván, megdönthetetlenné válik. Azt hiszem, ebből sem következik semmi a közjegyzői törvény hatályban léte ellen. Mi következik tehát a mondottakból? Csak az következik, hogy a telekkönyvi intézmény sajátos természete, a publica fides, a nyilvánkönyvi hitel szempontja itt keresztezi a többi jogokat. A nyilvánkönyvi hitel a telekkönyvi intézmény lényege, létalapja. A telekkönyvnek a valósággal megegyező jogállapotot kell tartalmaznia, a telekkönyvbe történt bejegyzésnek conslitutivnak kell lennie, különben összedől az egész intézmény. Ezért van, hogy bármily erős tilalommal jöjjön is összeütközésbe a tkvi hitel, a tilalomnak kell engednie és mindig a nyilvánkönyvi hitel szempontja az, a mely győz. De ez csak összeütközés esetén és csak a telekkönyvi intézmény területén van így; csak ebben az esetben és csak itt veszti a tilalom hatályát. Arról, hogy az a tkvi intézmény által megszüntettetnék, szó sem lehet. De a tisztelt tanár úrnak még másnemű érve is van, ö tovább megy es azt mondja, hogy a telekkönyvi bíró nincs is azon helyzetben, hogy az egyháznak ily bekebelezési kérvényeinél ezen bekeblezésnek jogérvényét megvizsgálja, mert hisz a telekkönyvi rendtartás 69. §-a azt mondja: «Oly okiratokra, melyekben a követelésnek nyilván érvénytelen jogalapja foglaltatik, . . . bekeblezés vagy előjegyzés nem történhetik». Miután tehát a telekkönyvi rendtartás csak követelésekről szól, az egyház pedig dologi jogot kér a maga javára bekebeleztetni: a biró nem vizsgálhatja ennek a jogczímnek érvényes vagy érvénytelen voltát. Vagyis a holtkézi törvények szerzési tilalma a telekkönyvi biró által figyelembe nem is vehető. T. Jogász-egylet! Én a t. tanár úr ezen érvelésével szemben nem akarom álláspontomat nagyon könnyűvé tenni; nem akarom azt mondani, hogy ha mindjárt csupán követelésre vonatkoznék is a 69. §., azért per analogiam ki kellene terjeszteni a dologi jogra is. Nem akarom azt se mondani, hogy ha e §. egyáltalán nem volna is a telekkönyvi rendtartásban, akkor is a telekkönyvi bírónak, ha tudomása van egy törvényes tilalomról, kötelessége azt tekintetbe venni. J39
