Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
39 kedett volna — mert a törvény megtartásának biztosítékai egy- től-egyig hiányoztak, — hogy a holt betű, a mázos hüvely hazafiui és polgári lélek nélkül képesek megmentem az államot a bukástól — a nemzetet a végveszélytől. Ilyen volt akkor hazánk állapota; így jöttek létre e törvények, a köznemességnek igazán nemes erőteljes felbuzdulása folytán, azért, hogy az országot minden irányban megvédelmezzék azon erkölcsi veszélyektől, a melyek e téren fenyegettek. De nem folytatom tovább, bár még szerettem volna egyre- másra megjegyzést tenni. (Zajos «halljuk» kiáltások) Tehát még pár megjegyzést! Azon igen szép és érdekes, bár szerintem némi irányban egyoldalú ezikk, mely a Budapesti Szemlében, mint már előbb említettem, a holtkézi törvényről megjelent, azon szemrehányást teszi a többi közt a Curiának, hogy tévedett akkor, midőn a törvénynyel ellenkező szokásra hivatkozott, és idézi az 1723 : XV. t.-czikket. Én azt hiszem, hogy a mi az elvi álláspontot illeti, a Curia nem hibázott, sőt teljesen jogos téren forgott. Tudom, hogy az 1723 : XV. t.-czre hivatkoznak Wenzel, Frank s több magyar jogászaink olykép, hogy consve- tudo contra legem nem állhat meg. Wenzel véleménye azonban ingadozó, bár magának a szokásjognak lényegét szépen és helyesen fejtegeti Puchta után. Az tehát a kérdés, hogy az 1723: XV. t.-cz. 1. §-ban foglalt kijelentés útját állja-e annak, hogy a Curia helyesen kimondhassa valamely tételes törvényre, hogy consvetudo legi contraria azt megdöntötte. Véleményem szerint nemcsak a Curia, de minden magyar biró teheti ezt. Az 1723: XV. t.-cz. bizonyos vámszedésijogok (Telonia sicca) eltörléséről szól, hozzáteszi zárjelben — non obstante etiam antiquo usu vel privilegio, alio- quin contra positivas Patriae leges subsistere non valente. Azt hiszem, ennek a zárjel közé foglalt incidentalis törvényhozói nyilatkozatnak bajosan lehet oly jelentőséget tulajdonítani, mint egy codificált törvénynek, annyival kevésbbé, mert nálunk a szokásjog törvényrontó erejét gyakorlatilag kétségbe vonni alig lehet, hiszen elkezdve az Arpádkori törvényeinktől, azoknak jó része kifejezetten eltörülve nincs és csak ellenkező szokásjog által vetkőztek ki érvényükből. 131
