Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
33 kellett hozni törvényt, de ez nagyon ingatag alap volt s így nekünk jutott századok múltával a feladat, kutatni, keresgetni az occasio és ratio legist, a mire nézve azt látjuk, hogy az egyik A-1 mond, amásikjB-t, a harmadik plane X-et. Már pedig ott, a hol a szakemberek előtt a motívumok, a ratio legis tekintetében ily eltérések vannak, ott egy vélt legislativ szempontot kiszakítani és előtérbe helyezni és arra, mint kizárólagos alapra fektetni a törvény hatályát, s a midőn az többé be nem válik, eldobni magát a törvényt: ezt nem tarthatom helyes eljárásnak. Most áttérek arra, a mit a t. közvetlenül előttem szóló a kegyuraságról és a jóváhagyás kérdéséről mondott. E kettőt egymással összetéveszteni nem szabad. A jóváhagyási jog az állam fennhatóságából eredő jog, a mely nem a kegyuraságon alapszik; különösen a magyar apostoli királynak legfőbb kegyúri joga egészen más természetű — a jóváhagyási jog a jus supremae inspectionison alapszik; ennél fogva nem lehet azt állítani, hogy azon főpapi egyénekre nézve, kiknek beneficiumán privát patronatus van, ép ez okból a lex amortisationalis nem volna alkalmazható. Ez azért nem áll, mert a holtkézi törvényeknek fontos közjogi háttérök is van. Itten tehát azon okok, a melyek létrehozták a holtkézi törvényeket, egészen mások, mint azok, a melyek a jus canonicumnak patronatusi viszonyai szabályozásánál irányadók voltak. Ezt egymással ép oly kevéssé lehet párhuzamba állítani, mint a lex amortisationist a telekkönyvvel. Hiszen a canonicum szerint a patronatusi viszonyból folyó jog és kötelesség a fundation alapul, tehát hogy az illető templomot emelt és a papot (egyházi hivalt) dotálta. De a lex amort. egészen más; itten az államnak és a társadalomnak érdekeit legközelebbről érintő okok alapján veszi kezébe ezt a kérdést a világi törvényhozó hatalom, és itt arra nézve, hogy az egyház privat patronatus alá tartozik-e vagy nem, sehol, a hol holtkézi törvények léteznek, különbséget nem tesznek. — Nálunk se volt e tekintetben semmi különbség; — és ezzel összefüggésben vizsgálnunk kell, hogy a holtkéznek az ingatlan- szerzést megengedő királyi jóváhagyás milyen természetű. Ezt azért hangsúlyozom, mert e jóváhagyást nem egész helyesen magyarázták. A királyi jóváhagyási záradék így szól: 3 125
