Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
Márkus Dezső: A holtkézi törvények Magyarországon [116., 1897]
13 téren is, a hol még a király ellenére is döntő szava volt. Ezeknek a törvényeknek a tendentiája annyira világos, hogy csodálkozni lehet csak azon, miképen magyarázható beléjük az ősiség és a devolutio, a mit még akkor sem tehetni, ha e törvényeknek pusztán csak szövegét olvassuk, az alkotásukra indító okok, hazánk akkori állapotának minden ismerete nélkül. Ehhez járul még egy, figyelemre igen méltó körülmény. Az t. i., hogy Werbőczy, aki Hármas könyvében, melynek alkotása csaknem összeesik az Ulászló most idézett törvényeivel, oly bőven foglalkozik az adományrendszerrel és az ősiséggel. egyetlen szóval sem emlékezik meg az amortisationalis törvényekről, mint olyanokról, amelyekre az ősiség védelmére szükség volt, pedig Werbőczy, a ki Szalay szerint e törvények szerzője volt és a ki a birtokszerzési részben éppenséggel nem szűkszavú, bizonyára nem mulasztotta volna el e törvények ezen jellegének különös hangsúlyozását, ha az a tényleges viszonyoknak megfelelt volna. II. Ulászló törvényei azonban végrehajtatlanok maradtak. Csak másfél évszázad múlva sikerült a protestánsoknak kivív- niok, hogy a linzi békekötés révén ama holtkézi törvények újból megerősíttessenek és megujíttassanak, amit az 1647 : XVH. t. ez. (helyesebben a békekötésnek e decretumba iktatott 17. art.) tett meg, a következőket mondván : «De bonis Seculari- bus Ecclesiasticis non abalienandis Decr. Andrea- II. per Ludo- vicum I. facta confirmatio approbatur et realiter observetur. Hoc loci renovatur etiam art. 55 Decr. III. Ulad. Regis». A linzi békekötésnek, mely III. Ferdinánd király és I. Rá- kóczy György közt jött létre, bizonyára semmi köze sem volt az ősiség és a királyi háramlási jog megszilárdításához. E békekötésnek bevallott czélja a vallás szabad gyakorlásának biztosítása volt, a protestánsok számos jogának különös elismerésével. A békekötést megelőzően tudvalevőleg nemcsak fegyverekkel küzdöttek egymással katholikusok és protestánsok, hanem ez utóbbiak számos katholikus hívet szereztek maguknak ama bevallott czél elérésére, hogy a katholikus klérus hatalmát megtörjék. Szalay történelméből (IY. k. 573. s. kk. 1.) megtudjuk, hogy Bethlen Gábor 1619-ben Pozsonyban és Beszterczebányán országgyűlést tartott, a mely alkalommal nem 13
