Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)

A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]

i

16

pedig nem a régi törvény, hanem az 1888. évi 947. sz. a. igazságügyminiszteri rendelet lesz alkalmazandó.

E kérdésnek tudós előadója Márkus Dezső kir. törvény- széki biró úr annak a telekkönyvi joggal való relatiojával szintén foglalkozik és a hazai telekkönyvi rendtartásból azt veszi ki, miszerint az jogot ad a telekkönyvi birónak arra, hogy a boltkéz régi törvénye alapján az egyházi testületek által kért bekeblezéseket a megszerzett ingatlanokra nézve megtagadhassa. Itt hivatkozik a telekkönyvi rendtartás 69. §-ára, mely szabályként mondja ki, hogy «oly okiratokra, melyekben a követelésnek nyilván jogérvénytelen jogalapja foglaltatik, vagy melyek tudomás szerint kiskorú vagy gondnokság alatt álló személyek vagy képviselőik által a kiszabott bírói jóváhagyás nélkül vagy községek avagy a közigazgatás alatt álló alapítványok és pénzalapok nevében az erre hivatott hatóság szükséges jóváhagyása nélkül adattak ki, bekeblezés vagy előjegyzés nem történhetik.» Ha ezen szakaszt figyelemmel elemezzük, lehetetlen annak ezen értelmet tulajdonítanunk, lehetetlen azt vitatnunk, hogy a telekkönyvi hatóságot e szakasz a régi «holt- kézről» szóló törvénynek alkalmazására és ennek folytán az egyházi testületek által kórt bekeblezéseknek vagy előjegyzéseknek megtagadására felhatalmazná. — Ez nincs az említett szakaszban, — a «nyilván jogérvénytelen jogalap», melynek folytán valamely bekeblezési vagy előjegyzési kérelem a bíróság által megtagadandó, egyenesen csak a követelésekre nézve em- lítettetik, nem az összes nyilvánkönyvi ügyletekre s a tulajdon szerzésre nézve pedig egyáltalán nem. A «közigazgatás alatt álló alapítványok és pénzalapok» említésénél, midőn az ezekre nézve a «szükséges jóváhagyás», mint az okiratok jogérvényességének föltétele állíttatott fel, nem érthette a telekkönyvi rendelet legtávolabbról sem azon fölmentéseket a holtkézről szóló törvény alól, melyek az idézett törvényczikkek értelmében szükségesek voltak arra, hogy e régibb törvények kívánalma szerint a birtokszerzés az egyházra nézve érvényessé váljék.

A telekkönyvi rendtartás 69. §-a ugyanis csak a közigazgatás jóváhagyását kívánja, mely nélkül a bekeblezés vagy az előjegyzés helyet nem foglalhat. De az 1715 : XYI. törvény- czikk, mely a holtkézre vonatkozó régi törvényeket fenntartja..

108