Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 13. kötet (116-123. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 13. (Budapest, 1897)
A holtkézi törvények Magyarországon. A Magyar Jogászegyletben 1896. november 14-én és 21-én folytatott vita [120., 1897]
14 Világos azonban, hogy a holtkézi régibb törvényekben foglalt határozmányok ezen elvek mellett meg nem állhatnak. Elemezzük csak azokat. Az 1498. évi XLV. t.-cz. szerint az egyházaknak és az egyháziaknak világi ingatlanokra, különösen olyanokra nézve, melyekben a háromlási jog a királyi felséget illeti meg, kötött szerződései érvénytelenek, bármily hiteles hely előtt készültek az erről fölvett okiratok, s ha a főpapok közül valaki már tényleg az ily ingatlanokért pénzt adott volna, az ily pénzek visszaszolgáltatandók, annakutána az ingatlanok szabadokká válandanak. E rendelkezéseket későbbi törvények (1647 : XVII. és 1715 : XVI. t.-czikk) megerősítvén, azoknak, kik a holtkézi törvényt érvényeseknek állítják, a következetesség kedvéért e rendelkezéseket is fennállóknak kell állítaniok. A «lex amortisationalis» érvényességének hirdetői nem is tagadják ezt, ezen középkorias színezetű birtokmegfosztást még most is lehetségesnek mondják oly módon, hogy lia a világi birtok egyházi czélokra szereztetik, legyen bár a szerződés ingyenes, vagy viszteher melletti, érvénytelen, és az ily birtokot «a bennök vagy rajtok fekvő» pénzösszeg lefizetése mellett bármily világi személy magához válthatja. Az egyházak csak addig birtokolhatják az ily ingatlanokat, míg senki sincs, ki azokat ily módon megváltja. Ezt tanítja Kelemen is «Institutiones Juris Hungarici Privati» (Buda, 1818 a 224-ik lapon, a jegyzetben), midőn ezeket írja : «Si adversus has leges agant, Bona lucrativo titulo acquisita erga condignam aestimationem, oneroso vero comparata erga inhaerentis summae persolutionem, quisque nobilis, Judice auctore, eis adimendi facultate pollet». Világos, hogy vagy a telekkönyvi elbirtoklás, mely a bejegyzett jogot bizonyos időhatárokon túl állandósítja és minden ellenmondástól mentesíti, vagy pedig a régi holtkézi törvény, mely az örökös érvénytelenítés veszélyét tartja fenn, érvényes és alkalmazandó, mind a kettő egyszerre érvényes nem lehet, s miután a telekkönyvi szerzésmód behozatala későbbi törvény, ez utóbbit kell érvényesnek mondanunk. De hogy a fönnebb hivatkozott régi holtkézi törvényszabály a telekkönyvi rendtartás kívánalmaival össze nem egyez- iethető, kiderül a következőkből is : 106
