Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
4li vasiatok két csoportja, a vád alaposságának megvitatását ezen alakban egybehangzólag előírják. Már a német törvény ismertetésénél kiemeltük, hogy a modern eljárásban a vádtanács ugyanazon módszert követi a vizsgálat anyagával szemben, mint a régi inquisitorius perben az Ítélő bíróság. Nem veszi fel közvetlenül a bizonyítékokat, hanem beéri a vizsgálóbíró által gyűjtött adatokkal. Még azon esetben is, ha a vizsgálat kiegészítését találja szükségesnek, nem hallgatja ki sem a terheltet, sem a tanukat, nem foganatosít szemlét és nem szerez be szakértői véleményt, hanem a megfelelő vizsgálati cselekmények foganatosítására utasítja a vizsgálóbírót. A munkafelosztás ezen módja nemcsak történetileg fejlődött ki, hanem egyúttal szükségszerű következménye a vádtanács és vizsgálóbíró közötti viszonynak és azon aránynak, melyben mindkét organum a büntető per czéljainak megvalósítására közreműködik. Ha tény, hogy a vizsgálat kevésbbé megbízható eszközökkel dolgozik, és hogy a vádtanács rendeltetése a vizsgálati anyag mérlegelése azon szempontból, vájjon szükséges-e megbízható módon dönteni a bűnösség kérdése fölött: akkor a vádtanács csak a vizsgálóbíró útján szerezhet tájékozást az ügy mibenléte fölött. Ha a közvetlenség forrását a vádtanács előtt is megnyitjuk, nemcsak háromféle eljárást teremtünk, melyek eredmény dolgában a «kevésbbé megbízható» «inkább megbízható» és «teljesen megbízható» fokozatainak megfelelnek, hanem egy új organum szervezését is szükségessé teszszük, hogy a vádtanács által foganatosított vizsgálatnak is elfogulatlan bírálója akadjon. A vádtanács és a vizsgálat anyaga közötti természetes viszonyon némileg változtatnak a magyar javaslatok, mikor a vádhatározat megelőző tárgyalásnál helyt adnak a jelenlevő terhelt kihallgatásának.* Ez utóbbinak nyilatkozatai a tényállásra nézve * I. Javaslat 339. §-a: «Ha a terhelt írásbeli ellenészrevételeiben, vagy szóbeli előadásában, valamely lényeges pont homályos, vagy kétértelmű, vagy ha az a vádnak valamely lényeges pontjára nem nyilatkozott : a vádtanács elnöke, megfelelő kérdések által alkalmat ad neki, a vád elleni ellenvetéseinek tüzetesebb meghatározására vagy érvényesítésére.» 98
