Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
39 csak rosszabbodtak. A statistikai központi bizottság kimutatásai szerint 1885-ben 100 vádiratra 78 vizsgálati fogság esett. Ezeknek majdnem 70°/o-a (68‘6) 1887-ben egy hónapig tartott, 23‘4%-a 3 hónapig, 6-2%-a 6 hónapig, és 1, 5%-a egy évig.* Különös előszeretettel az összejátszás czímen, tehát a vizsgálóbíró subjectiv belátására bízott okból rendeltetik el a vizsgálati fogság, és így alapos a gyanú, hogy a beismerés kierőszakolására, tehát a vizsgálóbíró feladatának könnyítésére használnak egy vizsgálati eszközt, melyről már a nagy Carpzov mondotta: «captura est torturae species». A milyenek a vizsgálatok, olyanok a végtárgyalások. Általános a panasz, hogy a tárgyalás vezetésében hiányzik a higgadtság ép úgy, mint a pártatlanság, és hogy az elnökök nem oly mértékben gondoskodnak a védelem, mint a vád érvényre- jutásáról. Ezen tekintetben a közvélemény hivatalos visszhangra talált Schönborn osztrák igazságügyminiszternek 1892. évi november 3-án kelt rendeletében, és ha tényleg olyanok a viszonyok, a milyeneknek a napi lapok tudósításai feltüntetik, az osztrák végtárgyalások lefolyása emlékeztet ama egyenetlen harczra, mely Goethe világhírű drámájában a Mephistopheles által segített Faust és Valentin között lefolyik. Az ügyész vág és az elnök paríroz. A közbenső eljárás jellegéről az osztrák büntető perben kevés mondani valónk van. Szabályszerint a végtárgyalás közvetlenül követi az államügyész vádiratát és a bíróság csak Ítélettel dönt a vád felett. Már említettük, hogy a bírói vádhatározat logikai következménye az eljárás bírói megszüntetésének. A hol a közvádló visszalépése eo ipso véget vet a büntető pernek, elesik a vádhatározat elvi szükségszerűsége. Az osztrák eljárás azonban alkalmat ád a vádlottnak, a végtárgyalás megtartása ellen a bírói segélyt igénybe venni. A vádirat ellen kifogással élhet, mely fölött a felsőbb bíróság végzéssel határoz. Végzése ügydöntő, a mennyiben megszünteti az eljárást, és közbenszóló, a mennyiben helyt ád a vádnak. A minősítéssel azonban ezen utóbbi esetben is csak annyiban foglalkozik a felsőbíróság, a mennyiben ez befolyással bir az illetőségre. * L. Stebelski, i. h. 91
