Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
32 Ezen tekintetben tehát a német birodalmi törvény hű maradt előzőinek hagyományaihoz és fentartott egy intézményt, mely- lyel valamennyi particularis német eljárásokban találkozunk és melyet szemet előtt tartva már Zachariae a reformált bűnpert inquisitorius eljárásnak nevezte accusatorius toldalékokkal («einen Untersuchungsprocess mit accusatorischem Beiwerk»). Más tekintetben azonban szakított a particularis törvényhozás szellemével és alkalmat adott terheltnek védekezésének előterjesztésére. Az erre szolgáló eljárás csiráját a franczia jogban találta. Tudjuk, hogy az esküdtszék elé utalt ügyekben a vizsgálóbíró elentése alapján a felebbviteli bíróság vádtanácsa a főügyész (procureur général de la Cour) meghallgatása után hozza meg a vádhatározatot. Mi alatt a főügyész az iratokat tanulmányozza és mielőtt a vádtanács döntött, a code d’instruction criminelle 217. art. szerint «a sértett fél és a terhelt előterjesztéssel élhetnek belátásuk szerint» («pourront fournir tels mé- moires qu’ils estimeront eonvénables»), a nélkül azonban, hogy ez által az ügy előadását késleltetnék («sans que le rapport puisse étre retardé»). Ezen jog gyakorlása azonban oly föltételektől fügött, melyek azt többé-kevésbé illusoriussá tehették. A főügyész megengedhette az iratok áttekintését, de meg is tagadhatta, és a franczia gyakorlat szerint a vádtanács sem oldhatta fel a közvádló tilalmát,* és miután a terheltnek oly időben kellett nyilatkoznia, midőn a vád tartalmát még nem ismerte: korántsem állítható, hogy a terhelt, ki mindeddig a per tárgya gyanánt szerepelt, ezen engedély folytán a per die Eröffnung des Hauptverfahrem beschlossen wird, so hat die Staatsanwaltschaft eine dem Beschlüsse entsprechende Anklageschrift ein- zureichen.» * «Attendu, que si les procureus générans ont la faculté de per- mettre la communication des procedures criminelles, sóit pour faciliter la confection des mémoires dönt parle l’article 217. . . . c’est á eux de juger si cette communication officieuse peut se faire sans inconvenient et que lorsqu’ils croient devoir la refuser, il n’appartient pas á, la chambre d’accusation de l’ordonner.» Arrét de la Cour Boyale de Poitiers du 30 janvier 1S32. Az idézet található Glaser-mI, Kleinere Schriften, I. 307. 84
