Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
28 lieti elő indítványait; a távollevő vádlott nem mindig van azon helyzetben, hogy Írásban védekezhessék. A bíróság meghallgatja ugyan a közvádlót, de indítványaitól függetlenül, tehát akaratja ellenére is az ítélő bíróság elé utalhatja azt, kit a bűntett elkövetésének nyomatékos gyanúja terhel (art. 221). Ily módon alakult át a franczia eljárásban a terhelt oltalmára rendelt intézmény üldözésének eszközévé. Az absolut monarchia átka, hogy a korlátlan hatalmat, mely névleg az uralkodót illeti, tényleg tisztviselői gyakorolják és a közvélemény hangját elnémító fejedelem egyúttal önmagát fosztja meg alárendelt közegei ellenőrizésének lehetőségétől. Belátta ezt a franczia imperator, kinek a közélet minden ágában nyilvánvaló genialitása hatalomvágyának magaslatáig felért. Nem érte he egységesen szervezett — tehát a központból irányítható — és fokozatos felelősségnek alávetett — tehát végső elágazásában ép úgy, mint legfelsőbb csúcsában folyton ellenőrizhető — közvádlói karral. A legjobb elemekből kiválogatott államügyészi személyzet lanyhaságát és elnézését ártalmatlanná akarta tenni, midőn a bíróságot felhatalmazta oly vád felkarolására, melyet az államügyész elejtett. A közvád hálójából menekült bűnnek még a bíróság szűrőjén kellett átmennie. Az ellenőrizés pontossága végett rést tört ama perjogi elven, hogy csak a fél élhet jogorvoslattal a bírói határozat ellen s míg a vádhatározatot a terhelt nem támadhatta meg, addig hivatalból fel kellett terjeszteni a többségnek reá nézve kedvező és a közvádló felfogásával megegyező végzését. Ekkép majdnem minden fontosabb vizsgálati ügy a felsőbb biróság elé került, melynek nagyszámú és kimagasló állású tanácsát—ez lehetett a császár eszmemenete — a pénz nem merte megközelíteni és a hatalom nem tudta megfélemlíteni. Ily felfogás mellett a perjog áldozatul esett a politikának. A bíró felhasználása a vádló teendőire itt is ártalmára volt az igazságszolgáltatásnak. Az indokolatlan megszüntetések csökkenése drágán van megvásárolva az ártatlanok elítélésének veszélyével —- a gyanú megbüntetésével. A code d’instruction criminelle szelleme és vele a vád prseponderantiája a büntető perben ugyanaz maradt a kormányforma változásaival és sötét bélyegét reányomta nemcsak a királyság és második császárság, 80
