Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
26 autokrat feje személyesen nem ügyelhetett közegeinek eljárására és alulról való ellenőrizésnek — szervezett közvélemény hiányában — szó sem lehetett. Ezért látta szükségesnek a császár a (iproeureurs generaux» hatalmát a nagy jogászi testületek — cours impériales — által korlátozni és a közvádló hivatali functióját oly főtörvényszékek felügyelete alá helyezni, «kiknek elég tekintélye és ereje van bárkit is bűnvádi úton felelősségre vonni («qui auraient assez de force, pour exercer des poursuites contre quiconque s’écarte de son devoir»). Inkább politikai, mint perjogi tekintetek voltak mérvadók azon igazságügyi szervezet megalkotásánál, mely a vád kérdésének végleges eldöntését a felebbviteli bíróságok hatáskörébe utalta. A vádaláhelyezési eljárás szabályozása ugyanazon szempontot uralta, mint a szervezet megalkotása. Nem könnyű dolog, a code d’instruction criminelle idevágó rendelkezéseit röviden és világosan ismertetni. A törvényhozó arra törekedvén, hogy a terhelt menekülésre szolgáló minden út elé megveszte- gethetlen, sőt hozzáférhetlen őrt állítson, az eljárás hosszadalmasságait és bonyodalmait nem tudta elkerülni ott, hol a biztos és gyors átmenet elsőrangú követelmény. A vizsgálat eredménye fölött hármas tanács döntött — a chambre de conseil,* — melynek egyik tagja maga a vizsgálóbíró volt. Ezen tanács hozta meg a vádhatározatot vétségek esetében, melyeknek elbírálása a tribunal correctionnel hatásköréhez tartozott és döntött egyúttal azon kérdés fölött, vájjon az esküdtszék illetőségéhez tartozó bűntettekre vonatkozólag az iratok a felebbviteli bíróság vádkamarájához — chambre d’accusation — fölterjesztessenek. A vádlottra kedvezőtlen határozat felebvitellel megtámadható nem volt, de az eljárás megszüntetéséhez mindkét esetben egyhangú határozat és az ügyész hozzájárulása volt szükséges. Ha tehát a kir. ügyész vádját fentartotta, vagy pedig a tanácsnak csak egyik tagja — akár * A chambre de conseil — habár más név alatt — már a régibb franczia jogban fordul elő: az 1670. évi ordonnance crim. csak az előkészítő vizsgálati cselekményeket (information) bízza a juge d’instruc- tion-ra, a tulajdonképeni vizsgálatot, és vele együtt a questions pre- judicielles eldöntését a bíróságnak tartja fenn. V. ö. Mittebmaier a Gerichtssaal 1857. évi köt. 90. 1. 78
