Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
49 itt tartott, egymást felváltó számos szakavatott, alapos előadásokból tágasb körök is megismerkedjenek a helyes börtönrendszernek czéljával és feladataival, hogy magok előtt lássák azon nevelő és javító hatást, melyet egy, a tudomány és a valódi tapasztalatok útmutatásának irányzása után kiépített és megvalósított börtönrendszer — összefüggésben a többi ugyané czélra közreható tényezőkkel — kifejteni képes, s ennek természetes eredményében: a bűntettek csökkentésére, a személy- és vagyonbiztosság fokozására, a polgárok nyugalmának, a társadalom békéjének fokozására nagy mértékben hat. Örömmel mondhatom: hogy a tömlöczölc rendszerének ma már nincsenek nyilvános dicsőítői, s a túl-humanismus vádja, e feladattal szemben, elhallgatott. Talán nem vétek a szerénység ellen, ha e téren a reactio elnémításáért a mi egyletünknek is vindikálok az érdemből egy bizonyos részt. (Helyeslés.) Az igen tisztelt értekező úr, az imént elhangzott fenkölt szellemű dolgozatában, a bűntettek csökkentésének egy másik, az előbbinél hatásosabb és közvetlenebb feltételére hívja fel ezen egylet s közvetve a hazai társadalom figyelmét, és czél- tudatos, ernyedetlen, de elutasíthatlanul szükséges tevékenységét. A gyermekek védelme az erkölcsi megromlás contagiumá- tól: a legnemesebb, a legáldásosabb, de egyszersmind a legkomplikáltabb feladat, mely az új kor számos kitűnőségét, az államokat úgy, mint az egyeseket és társulatokat kiváló mértékben foglalkoztatja. A jogtudomány — s első sorban a krimi- nalistika — a legutóbbi évtizedben kiváló erélylyel karolta fel e nagyon kényes, nagyon szétágazó és sok előfeltételtől függő kérdést. A mint azt a most hallott felolvasás is mutatja: itt egy-két hangzatos phrasis zavaros tartalmával semmire sem megyünk. Ezen nagy feladat messze nyúló homályába csak a tudomány szövétnekének világítása mellett nyerhetünk bepillantást. A tudomány nem áll meg soha, hisz azért tudomány, s nem egyes, több vagy kevesebb tételek tudásának complexuma. A mely pillanatban a tudomány megállna, azaz a mely pillanatban megszűnnék tovább fejleszteni tantételeit és igazságait, a mely pillanatban elzárná azokat az új eszmék, az új szempontok, az új fölfedezések befogadása és ezeknek átalakító 4 49
