Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
45 szabályt tartalmaz ugyan a Btk. 86. §-a, midőn kimondja, hogy az ifjúkorú elitéltek büntetésük egész időtartama alatt a többi foglyoktól elkülönítendők. De valljuk meg, hogy ez a szabály csak a papíron van meg; börtönügyi viszonyaink nem engedik meg azt a luxust, hogy a fiatal bűnösöket elkülönítve kezeljük a többiektől; nem engedi ezt a hely szűke. Ha itt-ott mégis az elkülönítés megvan: azt látjuk, hogy ezt akkép valósítják meg, hogy a gyermekeket mind együvé csukják. Ez ép oly veszélyes, mintha a gyermek mellé egy felnőtt megrögzött gonosztevőt adnak cellatársul instructornak. A párisi congressuson a letartóztató s javítóintézetek igazgatói épen azért keltek ki a maximális korhatárnak emelése ellen, mert azt tapasztalták, hogy a nagyobb kamaszok a kis gyermekeket teljesen elrontják. Ne engedjük tehát magunkat félrevezetni a Btk. 86. §-ában lefektetett szép elvtől, mert ez csak elv, a mely az életben nincs megvalósítva. Minden büntetőpolitikai ok a mellett szól tehát, hogy a bűntevö gyermekeknél a kényszernevelésnek, s ezzel karöltve : a javítás gondolatának kell zsinórmértékül szolgálni. Ehhez képest szabály legyen az, hogy a 14 éven alóli korban levő gyermek soha sem büntethető, ellenben mindig kényszernevelésben részesítendő. Ugyancsak ez a szabály áll a második korosztályban levő ifjúkorú büntevőkre is, azzal a különbséggel, hogy ezek, — ha a bíróság szükségesnek ítéli, — büntetéssel is sújthatok. Magától értetődik, hogy ha elesik a megkülönböztetési képesség kérdése ezen korosztálynál, a minthogy el kell esni, mert annak létjogosultsága nincs, az itélőbiró csak azt a kérdést dönti el, hogy a fiatalkorú bűntettes csupán kényszernevelésben részesítendő-e, vagy pedig kriminális büntetéssel is sújtandó. Ily értelemben nyilatkozik az eisenachi javaslat; ezt javasolják a berlini liatározmányok is. A gyermekkorban levő bűnösökkel való bánásmódot csakis ez alapon lehet szervezni. Ez azonban csak a keretet jelzi, a melyen belől a bűntettes gyermekekkel való bánásmód kérdését rendezni kell. A de- taillirozás munkája azonban még fontosabb, mint a keretek határvonalainak kiczövekelése; mert ha helyes is a kiindulási pont, de útközben letérünk a helyes irányról, csak tévelygünk, 45
