Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Vargha Ferencz: A gyermekkorban levő bűnösök [108., 1895]
30 korban levő leányoké ugyancsak 1881—1885-iki időközben volt 2'06°/o, míg 1893-ban már 3‘30%-ra rúgott. Ez a törvényszékek által történt elitéltetésekre vonatkozik; a kimutatásból látjuk, bogy a járásbíróságok előtti eljárásban is növekszik a gyermekcriminalitás; igaz ugyan, hogy kisebb mértékben; de ez nem csakhogy nem vigasztaló, de határozottan rossz jel, mert azt bizonyítja, hogy a gyermekeknél a súlyosabb bűncselekmények elkövetői szaporodnak; a mi kétségtelenül veszélyes tünet s az ifjúkor demoralisacziójának jele. Ha már most figyelembe veszszük, hogy a statisztika szerint általában a criminalitás apad; s mégis az évről-évre fogyó bűnösök közt a gyermekcriminalitás növekvőben van, ez kétségtelenül azt bizonyítja, hogy nem állottunk meg a lejtőn, hanem haladtunk azon lefelé. Mindent el kell tehát követnünk, hogy a de- generatiónak útjába oly akadályokat gördítsünk, melyek ha ezt a bajt nem irtják is ki, de terjedésének útját állják. 3. §. A minimális és maximalis korhatár. Már fentebb reámutattam arra, hogy gyermekeknél a büntetőjogi felelősség alapja: a megkülönböztetési képesség; —folyományát képezi ez büntetőjogunk, — s az összes művelt államok büntetőjoga ama rendszerének, — mely szerint a felelősség psychical alapokon van felépítve. Ehhez képest a gyermekek felelősségre vonásánál eddigelé csak azt vizsgálták a törvényhozások, hogy a gyermek, — tekintettel az éghajlati s egyéb viszonyokra, melyek a fejlődést befolyásolják, — mikor jut átlagosan abba a korba, midőn a criminalitást öntudatosan képes felfogni. Ez a rendszer teljesen helyén való is volt eddig, míg az állami igazságszolgáltatásban a megtorlás volt a vezérgondolat. Ma már azonban a büntetésben nem kereshetjük kizárólag a megtorlást; sem az elrettentést; sem az absolut igazság megnyilatkozását. Hova tovább terjed az a tan, mely szerint a büntetés s az abban rejlő baj az elitéltre, nem lehet végczélja az igazságszolgáltató hatalomnak. Ellenkezőleg: a büntetés mindig csak eszköz és pedig eszköze a társadalmi s állami védekezésnek a bűnösök ellen. Ha ez a tétel, — mely a nemzetközi 30
