Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Salgó Jakab–Fekete Gyula: A gyermekkorban levő bűnösök [111., 1895]
Dr. Salgó Jakab: T. teljes-ülés! Habár az emberi társadalom nem állhat arra a szellemes álláspontra, hogy «tout comprendre c’est tont pardonner», mégis tapasztaljuk, hogy a büntetőjog modern fejlődése az ember és az emberi cselekmények megérthetésére iparkodik, hogy az igazságszolgáltatásban a társadalom megóvásánál tovább ne menjen és hogy jogainak megvédésében ne a megsértett egyén egois- tilms megtorlási vagy megbosszulási vágyig menjen. Mert hiszen Önök előtt bizonyítani is fölösleges, hogy mennyire nem volna illő és az egyénre nézve sem megnyugtató, ha az egyének kompakt összesége és ezen összeségnek concentrált nagy ereje az egyének minden rósz tulajdonságával élve, a haragban, a boszií- állásban és a sértés kíméletlen megtorlásában nyilvánulna. A társadalom ilyen fajtájú működését nem a jogszolgáltatás rendes folyásában, hanem csak az emberiség vulkanikus kitöréseikor, forradalmakban látjuk. Midőn a minap Vargha biró úr messze kiható és mély gondolkodású fejtegetéseiben ezen alapfölfogásból kiindulva, a judicatura égjük elmaradt fejezetét tárgyalta, tette azt bizonyosan azért, mert éles ehnéjének föltűnt azon aránytalanság, mely a serdülők bűnös cselekményei és az ezek ellen foganatosított társadalmi védekezés közt van; de föltűnt neki különösen az, hogy a mai viszonyok közt a serdülőkre kiszabott büntetés nemei mennyire tévesztik czéljukat. Erre nézve meg kívánom jegyezni, hogy a Vargha biró úr által fölvetett kérdést az orvosi szempontok kidomborításával akarnám szélesebb alapra fektetni és a gyermekkort már átlépett serdülő bűnösökre is kiterjeszteni. A fölvetett nagyjelentőségű kérdés mérlegelésénél két mozzanatot kell tekintetbe venni és pedig először; a büntetés lényegét, czélját és másodszor a büntetendő személyt. Mert már kéz1* 153
