Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 12. kötet (108-115. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 12. (Budapest, 1896)
Baumgarten Izidor: A vádhatározatról, tekintettel a bűnvádi eljárás javaslatára [109., 1895]
55 ködésének törvényeit.'*1 Mit is lehet felhozni a kétféle feladat egyesítése ellen ? Lehet-e alaposan attól tartani, hogy ilyenkor a vádirat előadója befolyásolja a végtárgyalási elnököt? Nem praeoccupál-e bizonyos határig már az iratok áttanulmányozása, mely alól a tárgyalás vezetőjét felmenteni nem lehet? Igaz, hogy a vádirat előadója nemcsak ismeri az ügyet, de magáévá tette — ha le nem szavazták — az iratok tartalmából a vádhatóság által vont következtetést, de azért egy perczig sem vesztheti szem előtt azon tényt, hogy másnak informatiója után indul, hogy más jogi és ténybeli feltételei vannak a vádhatározatnak, mint az elítélésnek, és hogy a vádlott felmentéséből még korántsem lehet a vádhatározat alaptalanságára következtetni. De nemcsak a bizonyítékok méltatásánál érvényesül az alapos gyanú és feltétlen bizonyosság közötti különbség, hanem feladatának magaslatán álló végtárgyalási elnököt hivatásos ambíciója is arra sarkalja, hogy a bizonyítékok felvételének művészetével az anyagi igazságot jobban megközelítse, mint a feladatának természete által gyakran hibás irányba terelt és a contradictorius eljárás minden segédeszközét nélkülöző vizsgálóbíró. De ha igaz volna is — a mit tagadok — hogy a vádirat előadója inkább hajlandó elitélni, mint felmenteni: másrészt kétségtelen, hogy a designált végtárgyalási elnök inkább hajlandó megszüntetni az eljárást, mint helyt adni a vádnak, és ha fenforogna az elfogultság az egyik irányban, nem hiányzik annak ellensúlya a másik irányban sem. A per filozófiáját és a biró psychologiáját tartva szem előtt, merem állítani, hogy a törvényes tilalom átváltoztatása parancscsá a vádhatározat megbizhatóágát inkább nevelné, mint a vádiratnak feltételeiben hiányos és így eredményében kétes megvitatása a felek részéről. (Elénk éljenzés és taps.) * A német perrendtartás módosítására vonatkozó novella kormány- javaslata hatályon kívül helyezi a 23. §. 3. bekezdésének tilalmát. V. ö. Kullmann törvényszéki biró igen figyelemre méltó értekezését ezen tárgyról a Gerichtssaal 51. kötetének 2. és 3. füzetében. Míg azonban ezikkiró a főtárgyalás alapos előkészitése szempontjából kívánja az előadó és végtárgyalási elnök azonosságát, én alaptalan vádhatározatok távoltartása czéljából már többször fölszólaltam ezen kétféle ügykör cumu- latiója mellett. 107
