Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)
Reichard Zsigmond: Psychiatria és büntetőjog. Elmekórtani szakvélemények a büntető bíróságok előtt [93., 1893]
15 ők a tettest a büntetőjog szempontjából büntetendőnek tartják-e vagy nem. Hogy ez így van, az világos már abból is, mert máskép mint ez alapon, nem is felelhetnek e kérdésekre. A beszámítba- tóság nem psychiatrikus fogalom és az akaratszabadság még kevésbbé. Ha tehát a szakértők csak a saját szaktudományuk szempontjából felelnének a kérdésekre, akkor a beszámíthatóság és az akaratszabadság kérdésere egyenesen meg kellene a választ tagadniok, és hogy ők ezt nem teszik, hanem inkább saját szaktudományuk tanai ellenére válaszolnak e kérdésekre, ez csak ismét azt bizonyítja, hogy maguk is kiérzik az esetből, hogy az, a mit ők az elmebetegség fenforgása felöl a saját szaktudományuk alapján mondanak, a bíróra nézve döntő nem lehet. így történik ez akkor, a mikor a bíróság az akaratszabadság és a beszámíthatóság kérdésének feltevése által módot nyújt a szakértőknek arra, hogy a saját szaktudományuk adatait a büntetőjog szempontjából minősítsék. De vannak esetek, mikor a bíróság ezt nem teszi, és mikor azon elvileg egyedül helyes módon teszi fel a kérdést, hogy vájjon fenforog-e az elmebetegség vagy nem, és egyéb nyilatkozatra a szakértőnek módot nem ad. Ez esetben, mint már említettem, tényleg meg is történik az, hogy a szakértő olyan, a saját szaktudománya szempontjából helyes véleményt ad, a melyet a bíróság vagy el nem fogad, vagy a melyet helytelenül vesz Ítélete alapjául, de megtörténik az is, hogy a szakértő még ilyenkor is nem tisztán psychiatricus szempontból, hanem a büntetőjogi szempontok figyelembe vételével adja véleményét. A szakértő ugyanis akkor, a mikor véleményét adja, tudja azt, hogy ő a büntető bíróság czéljaira adja a véleményt, és a gyakorlati esetben észreveszi azt, hogy az az állapot, a mit ö a psychiatria szempontjából elmebetegségnek tekint, nem olyan, a mely a tettet elkövető egyént a büntetés alól mentesíthetné. Ily esetekben a szakértő gyakran épen úgy gondolkodik, mint a biró. Miután a szakértő tudja azt, hogy abból, hogy ő elmebetegséget constatál, felmentés fog következni, és miután az esetet úgy látja, hogy felmentésnek helye nincs, ennélfogva úgy következtet, hogy ő nem a saját szaktudománya szerinti elme- betegséget, hanem a büntetőjog szerinti elmebetegséget van hivatva constatálni. Ennélfogva gyakori lesz azon eset, a 71
