Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 10. kötet (90-100. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 10. (Budapest, 1894)

Illés Károly: A kétes elmeállapotok orvosi s bírói megítélése [91., 1893]

Salgó Jakab dr.: Tisztelt teljes ülés !

Mindenek előtt köszönettel tartozom a tisztelt előadó urnák szives figyelméért, melylyel múltkori igénytelen felszólalásomat követte és melynek kifolyásaként hallgathattuk érdekes jogi fejtegetését. Midőn én a múltkor talán némely kemény szavakkal illettem azt — hisz nem szokásról van szó, hanem lehetőségről csak — hogy a jogi képviselő, legyen az bár a biró, vagy a védő, nemcsak hogy a kért orvosi véleményt nem fogadja el — a miben semmi különös és semmi a psychiaterre nézve sérelmes dolog nincsen, mert a vélemény elfogadása, vagy el nem fogadása tisztán a jogi személyre tartozik, hanem felszólaltam az ellen, hogy a véleményről mondanak véleményt; akkor tettem ezt azzal, hogy tulajdonképen az orvosi vélemény határát szükebbre szabtam. Egész tisztán kimondottam és kifejtettem ott is, hogy az orvosi vélemény akkor, és abban lesz erős, ha csupán és mindenkor orvosi dolgokra szorítkozik, melyekbe a jogász soha nem fog beleszólhatni, s talán nem is fogja megkísérteni.

De hogy mégis megtörténik, hogy a psychiater itt-ott belenyúl a jogi kérdésekbe és jogi fejtegetésekbe, annak talán még sem az orvos az oka, hanem oka a kérdés feltétele. A dolog úgy áll, kérem tisztelt uraim, hogy egyenesen nem azt kérdezik, a mit kérdezni kellene: beteg-e ezen ember, vagy nem? a mint a másik szakértőtől kérdezi: lőttek-e a puskából, vagy nem? hanem azt kérdezik: beteg-e ez az ember, vagy nem ? ha beteg, beszámítható állapotban volt-e, vagy nem ? ha beszámítható, mily fokban beszámítható ? Már most, kérem, emberi gyengeség az, hogy olyan dolgokról szeret nyilatkozni itt-ott és különösen ünnepélyes alkalmakkor az ember, mint a milyen az orvosra

2

35