Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Messinger Simon: Csődjogi reformok (Három törvénytervezet) [85., 1893]
8 adósnak, hogy hitelezőinek is előnyére akkor egyezkedhessék ki, midőn még a csődköltségek vagyona nagyobb részét meg nem emésztették és a zár alá vétel üzletének folytonosságát meg. nem szakította. Ámde szükséges-e ezen helyes intézmény teljességéhez a kényszeregyesség ? Kell-e és szabad-e a csődön kívül is az egyes- séget a törvény kényszerénél fogva kötelező erővel felruházni az azt el nem fogadó, sőt ellenző hitelezői kisebbséggel szemben is? Czélszerü-e ez gyakorlati és indokolható-e jogi szempontból? Az utóbbi kérdést a javaslat indokolása (37. 1.) teljesen közömbösnek jelenti ki, tekintettel arra, «hogy a kényszeregyesség csaknem minden kereskedelmet folytató államban és igy nálunk is törvényesen el van fogadva.» A törvényjavaslat ennélfogva meg sem kísérli a csődön kívüli kényszeregyesség intézményének jogi constructióját és ebben a tekintetben az indokolást némileg hiányosnak vagyok kénytelen tekinteni. Mert bármily figyelemmel rendelkezzék is a törvény valamely intézmény részleteire nézve, az soha sem lehet oly kimerítő, hogy az intézmény jogi alkatelemeinek megállapítását nélkü- lözhetővé tegye. Az angol és franczia jog, tisztán gyakorlati szempontokból indulva ki, e kérdéssel keveset foglalkozott. Inkább a német jogirodalom az, mely a kényszeregyesség intézményének jogi constructiójával is behatóan foglalkozván, azt két különböző meghatározásban vélte megoldhatónak. Az u. n. szerződési és az Ítéleti elmélet állnak e téren egymással szemben. A szerződési elmélet hívei a kényszeregyességet tisztán az adós és a. hitelezők megegyező akaratára vezetik vissza és egy mesterkélt fictio segélyével pótolják a távolmaradt, sőt az ellene szavazó hitelezők akaratát is a többség akaratával. Ellenben az Ítéleti- elmélet követői az egyesség alapjául kizárólag a bírói ítéletet, tekintik, melyre nézve a hitelezői többség hozzájárulása csak a megvizsgálandó tényálladéknak egy alkatrészét képezi. A két elmélet egyike sem felel meg a kényszeregyesség kettős természetének. Míg a szerződési vagy képviseleti elmélet, melynek védői között Kohlért, Fittinget, Endemannt és a csődjogi irók legnagyobb részét találjuk, egy a valósággal ellentétes
