Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Neumann Károly: A Berni Egyezmény és a új vasúti üzletszabályzat [84., 1893]
való megjelölést is el kell fogadni, a mi igen visszás, mert az átszámítással terheli meg a nem orosz állomásokat. A pénzösszegeknél, hol a belföldi valuta használható, az átszámítás nem lesz oly terhes. A fuvarlevél és adatai francziául vagy németül írandók. Ha az állam hivatalos nyelve más, az adatok feladó, a fuvarlevél-űrlap az állam vagy vasút felelősségére franczia vagy német pontos fordítással látandók el. Ez oly forgalmakban, a hol e két nyelv egyike sem hivatalos, nagyon visszás lehet, például a magyar-olasz forgalomban. Háromnyelvű fuvarlevél nincs megengedve. Jelentékeny újítást képez továbbá az útirányra vonatkozó szabálya a 6. cz.-nek. Előírhatja a feladó az útirányt és akkor a vasút tartozik azt megtartani; csak az esetben- van jogosítva ettől eltérni, 1. ha az eltérés daczára a vámkezelés mindenkor a feladó által megjelölt állomáson történik ; 2. ha magasabb fuvardíj ennek daczára sem követeltethetik; 3. a szállítási határidő ezzel nem hosszabbíttatik meg. Ha nincs útirány-előírás, a vasút azt az útirányt választhatja, melyet feladó érdekében legezélszerübbnek vél. E választásnál a vasút csak vétkes gondatlanságért felelős. E tekintetben új rendszer 'állapíttatott meg, eltérőleg úgy a német, mint a magyar üzletszabályzatban fennállott rendszertől. Az előbbi csak valamely vámkezelési állomás megjelölését engedte meg a feladónak ; egyébként pedig arra kötelezte a vasutat, hogy a feladóra nézve legolcsóbb díjtételt és legkedvezőbb szállítási módozatokat nyújtó vonalat válaszsza. Nálunk eddig a kereskedelmi törvény 403. §. alapján köteles volt a vasút figyelembe venni az útirány előírását; ha pedig az útirány előírva nem volt, az a feladó veszélyére történt, ennek következményeit ő volt köteles viselni, mert a vasút tetszésére volt bízva (a rendes kereskedő gondosságával) azon útat választani, mely nézete szerint feladó érdekeinek legjobban megfelel. Megjegyzendő azonban, hogy már az 1874. évi üzletszabályzat sem állt teljes összhangban ez elvvel, melyen a köteléki tarifák még inkább túltették magukat. A fuvarlevél tartalmára vonatkozó 6. §. megállapítja, hogy .- «a fuvarlevélbe más nyilatkozatokat felvenni vagy ahhoz más iratokat csatolni, mint a melyeket az egyezmény megengedettnek nyilvánít, tilos.» \ь Й
