Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Doleschall Alfréd: A gyermekvédelem ügyének törvényhozási szabályozása [83., 1893]
38 törvény «sur l’éducation et le patronage des jeunes détenus» a javító intézetben történt neveléshez azon következményt fűzi, hogy az intézetből kikerült fiatalok legkevésbbé 3 évi tartamra állami felügyelet alá helyeztetnek — «sont placés sous le patronage de l’assistance publique». Ezen állami gondoskodás terjedelmét lényegesen kiterjesztette a már ismételten idézett 1889 julius 24-ki törvény, melynek értelmében az atyai hatalom gyakorlásától megfoszthatok azon szülők, kiknek gyermeke a code pénal 66. §-ának alkalmazása folytán javító intézetbe helyeztetett s ezen törvényi rendelkezésnek a törvény egyik commen- tátorának, Bourcart nancy-i jogtanárnak kijelentése szerint azon értelme van, hogy miután a kiskorú 20 éven túl javító intézetben nem tartható : kibocsáttatása után sem kerül vissza szüleinek hatalma alá (La France judiciaire, 1892 évi 5. és 6. füzet). A porosz 1878. évi márczius 13-ki törvény «betreffend die Unterbringung verwahrloster Kinder» a 6—12 éves korában büntetendő cselekményt elkövetett gyermekeknek — miután bün- vád alá nem vonhatók — alkalmas családokba vagy nevelő-, javító intézetbe való elhelyezését rendeli el, ha ily kényszerrendszabálynak alkalmazása a büncselekvény természetére, a szülékre és a többi életkörülményekre való tekintettel szükségesnek mutatkozik; hogy pedig a törvény a gyakorlatban megfelelő alkalmazást nyerjen, az államügyészek köteleségévé tétetett az előforduló esetekről a gyámhatóságot értesíteni, mely a hatósági elhelyezésnek szükségességét megállapítja, annak végrehajtását pedig az illetékes közigazgatási hatóságnak — Pro- vincialverbände, Communalverbánde, Berlin és M. m. Frankfurtban : Stadtkreise — engedi át, melyet a javító-nevelés feletti felügyelet megillet s egyúttal gondoskodni tartozik, hogy annak befejeztével a gyermekek czélszerű módon elhelyeztessenek. Miután az osztrák büntető törvény 273. §-a értelmében azon serdületlen korú egyéneknek büntetése, kik vétséget avagy kihágást követtek el, részben a házi fenyítő hatalomnak engedtetett át, míg ilyennek hiányában vagy egyéb figyelemre méltó körülményeknek fenforgása mellett a megtorló hatalom gyakorlása a rendőrségnek gondjára bízandó: az 1885 évi május 24-ki törvény «betreffend die Zwangsarbeits- und Besserungs-Anstalten — azon rendelkezéssel hatályosította a büntető törvény inten38
