Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Doleschall Alfréd: A gyermekvédelem ügyének törvényhozási szabályozása [83., 1893]
14 korában fejlett, és melynek értelmében azon gyermek, kivel szemben a házi fegyelmi hatalom sikertelenül alkalmaztatott, illő megfenyítése czéljából a hatóságnak átadandó, bár öntudatlanul, de könnyen felismerhető alakban kifejezésre jut a társadalom érdeklődése a gyermek erkölcsi fejlődése irányában is. A magyar magánjog jogtörténeti fejlődésének ismerője nem csodálkozhatik, ha a corpus jurisban a római jogi elvek hű visz- hangjával találkozik. Már Szent István decretumai az atya rendeltetéseként hirdetik, hogy gyermekeit eltartsa, tehát az atyai statusban első sorban kötelezettségi állapotot észlel: «patres enim idcirco sunt patres, ut nutriant filias» (Corp. jur. II. kötet, I. könyv, 8. Caput §. 1.); e mellett a magyar szokásjog elismerte az atya házi fenyítő hatalmát, melynek eredménytelen alkalmazása esetében az imént idézett római jogi intézkedés és az abból fejlett correction paternelle mintájára a hatóság közbenlépését rendelte meg, a mint Werbőczy tanítja «patres filias suos etiam legitim® ®tatis . . . castigare et corrigere, uno, si eccessus et fiagitiorum qualitas expostulaverit, incarcerare etiam possunt» (Hk. I. tit. 51. §. 5.) és ezen szokásjogot írott jog erejére emelte az 1723. évi Illik decretum, midőn kijelenti, hogy «parentibus . . . inobedientes . . . authoritate magistratuali compescantur». Mindezen intézményekben kifejezésre jut az államhatalom fensöbbségének elismerése a családi jogkör betöltése tekintetében ; hogy pedig ez nem véletlen körülmény, hanem czéltuda- tos államfelfogásnak következménye, az kitűnik abból, hogy állami törvények a szülőknek határozott kötelességévé teszik gyermekeik neveltetéséről gondoskodni és őket ezen szempontból államhatalmi felügyelet alá helyezik. így különösen az 1723. évi 105-ik törvényczikk fejezete szerint «quodsi parentes aut tutores in educatione prolium et pupillorum negligentiores fuerint et comitatus eatenus non providerint: per s®pefatum Consilium admonendi erunt»; első sorban tehát a vármegye hatóságát illette meg ezen felügyeleti jog, melynek gyakorlatában azon consilium regium által volt ellenőrizve, mely az 1723. évi 93-ik törvényczikk által életbe léptettevén, a későbbi királyi helytartótanácsnak képezte bölcsőjét. Habár az uralmi elvnek némi maradványaival korábbi honi jogunkban is találkozunk, a mennyiben az atya fiát maga helyett túszul állíthatta (Hk. I. tit. 14
