Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Messinger Simon: Csődjogi reformok (Három törvénytervezet) [85., 1893]
27 Az osztrák képviselőház jogügyi bizottsága e szakaszt nem fogadta el, mert abban a forgalom biztonságára nézve a legnagyobb veszélyt ismerte fel, minthogy az a legszokottabb ügyletek ú. m. adásvételi-, csere- és szállítási ügyletekre vonatkozik. A vagyoneltékozlás előfeltétele még nem elég megnyugtató. Ezen igen tág fogalomnak sem alsó, sem felső határa nem szabható meg. A kereskedelmi világ és a bírák fölfogása között e fogalomra nézve aligha lesz összhang elérhető. Ha másrészt meggondoljuk, hogy tapasztalat szerint reális szükségeladások által, melyek az előállítási, beszerzési vagy piaczi áron alul eszközöltetnek, gyakran fenyegető üzleti fennakadások háríthatok el és hogy ily ügyletek reális conjuncturák következményeinek tekintendők, úgy az okozati összefüggés a csőd nyitás esetén tár- gyilag véve talán vagyontékozlásnak tekinthető olcsó eladás és a hitelezők károsulása között nagyon kérdésessé válik. A közadós vagyonának eltékozlásától fizetésképtelenségének beálltától kezdve ugyan feltétlenül eltiltható. De ennek beszámítása az adós szerződő társaival szemben csak akkor indokolt, ha ezek az ügylet megkötésekor akár az adós fizetésképtelenségét, akár a hitelezők megkárosítására irányuló szándékát ismerték. Egy törvényhozás sem enged eddig külön megtámadást vétel-, cserevagy szállítási ügyletek ellen, vagy külön megtámadást vagyoneltékozlás czímén. Az osztrák képviselőház a bizottság véleményét elfogadva, mellőzte a 4. §-t. Ellenben az urak házának jogügyi bizottsága e szakasz ujrafelvételét javasolta és pedig azért, mert a tervezet a bíróval szemben egyéb irányban még sokkal nagyobb követelményeket támaszt, mint a vagyoneltékozlás fogalmának meghatározását, mert továbbá mihelyt e tekintetben a bírói gyakorlat megállapodásra jut, az üzleti világ nézetei is e fogalomról tisztulni fognak és végül, mert hosszú évek tapasztalata által igazolt tény az, hogy különösen kereskedők a csődre már jóval megnyitása előtt elkészülnek, árúkészleteiket mélyen azok valódi értékén alul árusítják el, a vételárt elvonják hitelezőik rendelkezése alól és gyakran gazdagabbak a tönk után, mint annak előtte voltak, míg azok, kik a szemmel láthatólag elprédált árukat nevetséges árakon megszerezték, ezen árúk tovább eladása által 105
