Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 9. kötet (83-89. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 9. (Budapest, 1893)
Messinger Simon: Csődjogi reformok (Három törvénytervezet) [85., 1893]
14 lenül igazolja azon tapasztalati tényt, hogy a csőd megnyitása» után már sokkal ritkábban jöhet létre egyesség, mivel a tetemes csődköltségek, az üzlet elértéktelenedése és egyéb tényezők annak keresztülvitelét már felette megnehezítik. A 31 csődben létrejött egyesség közül 9 eset nem több mint 40, 11 eset nem több mint 60%-ot eredményezett, mig 65 és 70% csak egy-egy esetben éretett el. Ellenben a esődön kívüli 156 egyesség közül csak 7 esetben volt az egyességi hányad 40% vagy ennél csekélyebb, ellenben 28 egyesség 45—50%-nyi, 58 egyesség 55—60%-nyi, 34 egyesség 65—70%-nyi, 17 egyesség 75—80%-nyi hányad mellett jött létre, sőt 15 esetben teljes 100% éretett el. A csődbeli egyességek átlagos hányada 50%, ellenben a csődön kívüli egyességi hányadok átlaga 65%.. A csődben létrejött egyességeknek alig 35%-a bír az 50%-nyi egyességi hányad fölé emelkedni, ellenben a csődön kívüli egyességek 81%-a mutat fel 50%-nál magasabb egyességi hányadot. Tévednek tehát azok, a kik attól tartanak, hogy a javaslatban megállapított 50%-nyi minimális hányad a rendszerinti egyességi hányaddá fog majd válni; ellenkezőleg, ez. kivétel lesz, szabály szerint pedig az adós jóval magasabb- hányaddal fogja hitelezőit csődön kívüli egyesség utján kielégíteni, mint tehetné, ha a kényszeregyesség létesítése végett elébb. csődbe kellene mennie. Ezen számok oly élénk világításba helyezik a csődön kívüli egyesség nagy előnyeit, hogy minden további kommentárt feleslegessé tesznek, minden elméleti fejtegetésnél meggyőzőbb erővel igazolván azt, hogy a csődön kívüli kényszeregyesség intézményének mielőbbi életbeléptetése a hazai kereskedelem érdekében felette kívánatos. A törvényjavaslat a külföldön kipróbált intézményt nemcsak helyes alapelvek szerint, hanem részleteiben is szerencsés kézzel igyekszik megvalósítani, szem előtt tartva a hazai viszonyokat és lehetőleg alkalmazkodva a csődtörvénynek a kényszer- egyességre vonatkozó szabályaihoz. Csakis helyeselhetem, hogy javaslatunk nem követte az 1889. márcz. 4-ki franczia törvényt: azon korlátozó rendelkezésére nézve, mely szerint az eljárás csak az esetben indítható meg, ha az adós ez iránti kérelmét fizetésbeszüntetésétől számított 15 nap alatt terjeszti be~ 92
