Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
42 natait is, melyeket a szuverén akaratban lényegeseknek, legfőbbeknek mondottunk, a törvényhozást, a végrehajtást és az államfői mozzanatot, mely utóbbit kormányzásnak nevezi De mivel funkczio és organum közt különbséget nem tesz s a kormányzás és végrehejtás funkcziója a miniszteri felelősség nélküli államokban, továbbá a köztársaságokban egy organum által végeztetik s mivel az államfői funkcziókat, aminő a törvényhozó szerv feloszlatása, a szentesítés vagy elnöki veto, a törvénykezdeményezés, melyeket egyenesen kormányzatiaknak minősít (II. köt. 193. 1. a) jegyz.), végrehajtási funkczióknak csakugyan nem lehet nevezni, mert hisz önálló és új akarati jellegük nyilvánvaló, a törvényhozó funkcziók közé sorozza : ezért nem bírja azoknak úgy a törvényhozás, mint a végrehajtástól különböző természetét világosan fölismerni. Az iránt ugyanis, hogy a törvényhozás feloszlatása, a minisztérium kinevezése nem törvényhozási funkczió s hogy a szentesítés megtagadása, az elnöki veto még kevésbbé az, hosszabb bizonyítás fölösleges. Eötvös gyakorlati czélokat tartott szem előtt munkája megírásánál, ezért helyezett súlyt annak kimutatására, hogy az államhatalmak oly értelmű elválasztása mellett, a minőt Montesquieu tanított, állam fenn nem állhat, s iparkodott azok egységének szükségét elkülönzésük daczára kimutatni, ami teljesen sikerült is neki, ezért nem gondolta, nem elemezte végig ennek a gyakorlati eredménynek a tényezőit, de hogy gondolt reá, mutatja következő passusa (II. köt. 176. lap): «Mellőzöm vitatni, mennyire tekinthetni helyesnek az állam- hatalmak fölosztását törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalomra s hogy vájjon a végrehajtó hatalmat nem volna-e jobb kormányzó hatalomnak nevezni, s hogy e három hatalomhoz nem kellene-e még hozzáadni a királyi (az úgynevezett «pouvoir neutre», amint Constant Benjamin mondá) és a közigazgatási hatalmat?» Nevezetes Eötvös elméletében az ellentét, melyet az Mon- tesquieuével annak a czélnak tekintetében mutat, melynek az államhatalmak egysége és megoszlása szolgálni hivatva van. Montesquieu az egyéni szabadság megóvása szempontjából tartotta szükségesnek a szuverén hatalmak megosztását. Eötvös az egyéni szabadság biztosítása szemponjából követeli az államai
