Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
36 a bíróságoknak csak a magán és büntető jog kiszolgáltatására van hatáskörök, nem szabad nekik hivatalnokot kártérítésben marasztalni, azon az alapon, hogy a bíróság valamely közigazgatási intézkedést jogellenesnek minősít, mert ily minősítést csak a közigazgatás keretén belül fölállított bíróságok tehetnek, a bíróságnak nem szabad megítélni, szolgálati utasításának teljesítésében vagv bűnös szándékból ölt vagy sértett meg egy rendőri közeg valakit, mert ez a közigazgatás hatalmába való túlkapás lenne. A hatalom-elválasztási elv utóbbi következményét ugyan nem vonja meg a franczia törvényhozás s a hol büntetés kiszabásáról van szó, kivételt téve, a közigazgatási tény jogszerűségének megítélésére is fölhatalmazza a bíróságot, a mit a franczia doctrina declassement des matiéresnek nevez. A magyar politikai elmélet e kérdésben Martini nyomán alakul s a hazai bölcseletjogi írók az államhatalomnak a felügyelő-, törvényhozó- és végrehajtóra való felosztását követik a múlt század második felétől kezdve a jelennek első tizedeiig. Közéletünket ellenkezőleg, a törvényhozó és végrehajtó hatalom különbsége és különválása dominálja, azzal a felfogással, hogy a nemzet épp úgy részes az egyikben, mint a másikban s a végrehajtó hatalom nem tulajdoníttatik kizárólag a királynak, hanem abban a rendek is részesek, a nádorválasztás és a megyék utján, bár utóbbi nézet egyes közjogi íróknál ellenzésre talál (Cziráky, Conspectus П, r. 63. 1.), továbbá oly értelemben, hogy a végrehajtó hatalom a törvényhozónak van alárendelve. A Werbőczy (II. r. 3. ez.) említette «potestatis Judiciariae facultas» az 1790/1. 12. t. ez.-ben «de legislative? et executive potestatis exercitio» czíme alatt foglaltatik össze, a hol a bíróságok törvényes rendje, a bírói ítéletek háborítlan végrehajtása, megváltozhatlansága meghatározva van, a nélkül, hogy a bíróság külön hatalmisága csak érintetnék is. De már a múlt száz végén utat tör magának Montesquieu, Blackstone, De Lolme felfogása az államhatalmak elválasztásáról, de ez elválasztás csak a törvényhozó és végrehajtó hatalomra nézve, a felosztás pedig a király és nemzet közt van értve, a külön bírói hatalom épp úgy mint közjogi törvényeinkben mellőztetik. A Martinovics-féle összeesküvés után a reactiotól üldözött egyetemi tanár, Barits Albert (Dissert, stat, de pote58