Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
12 mert a szuverén akarat valósításában ahoz valamit hozzá is tehet, és pedig minden jövő esetre irányadólag, a bíróság ellenben ezt legfeljebb egyes esetre nézve teheti. A bíróságra továbbá nem tartozik a személyekről, a pénzről, a karhatalomról gondoskodni, hogy funkcziójának az a sikere legyen, melyet tőle a szuverén akarat vár, a végrehajtás ez általános előfeltételeinek előállítása a szőkébb értelemben vett végrehajtó hatalom, azaz a végrehajtás általános irányzó mozzanatainak, konkrété beszélve, a minisztériumnak a teendője. Csakis a bírói gyakorlat által nyer a bíróság némileg állam- hatalmi jelleget, mert ezzel a szuverén akaratot pótolja, minthogy azonban ily gyakorlat kötelező erővel sziikségképen nem bír, vagy ha bír, akkor a szokás jogalkotó erejénél fogva bír, a szokás azonban az államakaratnak öntudatlan nyilvánulási módja s így a bírói gyakorlat nem bizonyíthatja a bíróság állam- hatalmi jellegét, midőn a szuverén akarat öntudatos mozzanatainak, sőt épen szerveinek meghatározásáról van szó. Nem is a bírói gyakorlatban rejlő szabályalkotás volt az ok, melynél fogva a bíróság önálló államhatalomnak minősíttetett, hanem a jog szentségének, sértetlenségének megóvása, melyre a bíróság hivatott s a mit csak a bírói függetlenség mellett várhatni, a bírói függetlenséget pedig csak az által gondolták biztosíthatónak, ha a bírói funkczió államhatalomnak nyilvá- níttatik. Ámde a feladat fontossága, melynek megvalósításával valamely állami szerv foglalkozik, nem változtat működése tárgyilagos, lélektani természetén s azon a viszonyon, melyben a működés a szuverén akarat létrejöttéhez áll. így a hadsereg feladata nem kevésbbé fontos, mint a bíróságé, mert tőle függ a nemzet léte, az ország sértetlensége, a jogbiztosság stb., de azért helytelenül soroztatik az önálló államhatalmak közé, hiányozván a hadsereg funkcziójában is az, a mi valamely funkcziót a szuverén akarat főmozzanatává, valamely állami szervet a szuverenitás főszervévé, államhatalommá tesz. A sereg ugyanis nem pótolja saját akarattal a szuverén akaratot s a mennyiben ahoz a külső erőt hozzáadja, azt nem saját akaratából, hanem más akarat iránti engedelmességből teszi. 34
