Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
10 jelelni, mely tárgyakra maradt meg a császárság szuverénitása, és melyekre van joga az egyes területrészeknek. Az államhatalmak helyes meghatározását komplikálta az a további körülmény, hogy az akaratnak fönnemlített három mozzanata s a mennyiben e mozzanatok külön szervek útján mennek végbe, további elemzés útján még más mozzanatokra és szervekre is szétbontható. Névszerint a végrehajtás, midőn egyes esetben külső valósággá teszi a törvényt, nézhet főleg az akarat kitűzte feladat mentül nagyobb sikerére vagy csak a belső akarat határai közt mozgó, más szóval jogi sikerre vagy pedig ténykedése egészen a külső erő kifejtésében állhat, melylyel az állam akaratával ellenkező akaratot megtöri. Vagyis a végrehajtó akarat a törvény valósulását átalában lehetségessé tevő, annak előfeltételeit, pénzt, helyiségeket, hivatalnokokat, átalános utasításokat előteremtő működése mellett egyes esetekkel is foglalkozik, és pedig vagy a siker szempontjából, s ekkor működése igazgató vagy a jogosság szempontjából, ekkor bíráskodó, vágj’ a külső erő szempontjából, ekkor karhatalmi. A végrehajtó akarat mind e részmozzanatai önálló állam- hatalmakká tétettek s a végrehajtó hatalom mellett, melynek czélja nem egyes esetek intézése, hanem az egyes esetek intéz- hetésének imént említett általános előfeltételeit létrehozni: igazgató, bírói és katonai hatalom állíttatott fel, nem annyira az akarat természetének ily elemzése következtében, mint ama fontosságnál fogva, melylyel a végrehajtó akarat e külön mozzanatai bírnak, továbbá annálfogva, mert a végrehajtó működés ez általános irányának és külön részmozzanatainak létrehozására külön szervezetek alakulnak, nevezetesen az elsőre a ministerium, az utóbbiakra a közigazgatási, a bírói hatóságok és a hadsereg. De leginkább elősegítette e mozzanatoknak államhatalomként való felfogását az a körülmény, hogy a bíróság ítélkezésében nemcsak a végrehajtó hatalomtól, t. i. a ministeriumtól teljesen független, de abban az államfő s a törvényhozó hatalom sem gj’akorolhat rá befolyást és csak a már kihirdetett törvénynek, szóval a tárgyilagossá vált jognak van alávetve. A hadsereg pedig azért, mivel fizikailag függetlenítheti magát a többi funkczióktól és szervektől. 32