Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Concha Győző: Az államhatalmak megoszlásának elvei [73., 1892]
8 kozik a végrehajtás önállósága abban is, mert cselekvés közben kell és lehet megítélni vájjon a belső akarat, a törvény erőltetése nincs-e az állam kipótolhatlan kárára, nem kell-e a cselekvéssel fölhagyni, vagy egyenesen a belső elhatározástól eltérőleg cselekedni, továbbá, mert a cselekvés közben szerzett tapasztalat a belső elhatározás irányzója, végül mert a cselekvéshez szükséges pénzek, személyek, nevezetesen pedig a fegyveres erő fölötti rendelkezés a szuverén akarat valósulásának önálló eleme és az a végrehajtó hatalmat illeti. Az a körülmény, hogy a végrehajtó funkcziónak mind e ténykedései az államfői funkczió legfőbb irányzása alatt, annak hozzájárulása mellett mehetnek végbe, a végrehajtás önállóságát nem döntheti meg, a mint a törvényhozóét sem semmisítik meg az államfő funkcziójának azok a nyilvánulásai, a melyeket irányaik szerint egybehivásnak, kezdeményezésnek, feloszlatásnak, szentesítésnek, elnöki vétónak nevez a konkrét élet. Az állami szuverén akarat főmozzanatai egymástól természetszerűleg függnek annálfogva, mert egy akarat mozzanatai, ily függésben az államfői funkczió is áll a törvényhozótól és a végrehajtótól s azok hozzájárulása nélkül irányzó funk- cziója állami akaratot és cselekvést nem hozhat létre. Az államhatalmak meghatározásában a fennebbiek szerint a szuverén akarat természetes mozzanatai, irányai, funkcziói voltak döntők. Az államhatalmak egyszerűen a szuverén akaratnak irányaiból keletkeztek, a mely irányokat fiziologikus metaforával funkczióknak nevezünk, nem a feladatból, nem a tárgyból, a melyre az akarat vonatkozik. Az államhatalmak e meghatározása nyilván formai, nem az állami lét ethikájának, hanem lelki fenomenológiájának körébe esik. S csak erre van szükség, ha az államhatalmak megállapításánál azt akarjuk tisztába hozni, hogy az állami akarat bármely tárgyra vonatkozzék is, minő pszichikai irányokban mozoghat, minő formailag külömböző ténykedéseket végezhet s ez irányok minő viszonyban állhatnak egymással, hogy iránybeli különbségeik daczára mégis egy akaratot hozzanak létre, csak erre van szükség, ha azt akarjuk tudni, hogy a fejedelmi, a törvényhozó, 30
