Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Schwarz Gusztáv: Magánjogunk felépítése [81., 1893]
18 mint nem ő adta, úgy el sem veheti, mert ereje az emberi természet psych ologiájában gyökerezik. Mindennek elméleti kifejtése a szokásjog érdekes tanába tartozik. De gyakorlati súlya a magyar magánjog szempontjából abban van, hogy élő magánjogunk fél existentiája az esetjogban rejlik. Az esetjogban él magánjogunk java része és az esetjogból reconstruálandó. Angliában hagyományos tan, hogy a Common Lawban, azaz a birói pnejudiciumokban, rendezve van minden és hogy az újabb biró csak élő szóba foglalja azt, mit az ősök bölcsesége látatlanul elébe irt. E tanban, mely az angol hypokrisis és az angol conservatismus sajátszerü vegyüléke, egy fictio rejlik — és ezt a hypokrisis szülte; de benne van egy egészséges gondolat is — és ezt az angol szellem conservatismusa érlelte. A fictio abból áll, hogy az ősök bölcseségének köntöse alatt az angol biró tényleg akárhányszor sajátját árulja — ugyanazon mesterség, melyet a római praetor gyakorolt, mikor sub specie juris civilis adjuvandi a régi jogot sarkaiból kiemelte. De az egészséges conservativ gondolat, melyet ama tan kifejezésre hoz, abban rejlik, hogy bár az Ítéletek összessége teszi a Common Law-t, ez utóbbi mégis felette áll az egyes ítéletnek; hogy az ítéletek nem egyenértékűek; hogy egy nap eseménye, ember tévedése vagy szeszélye nem döntheti fel száz év és ezer ember tapasztalatát ; szóval, hogy hár a judicatura alkotja a Common Law-t, de nem alkotja az egyes Ítélet. Ez elv áll minden esetjogra. A birói jog is csak küzdelem utján vívja ki érvényét és csak a győztes elv lesz esetjoggá. Ezért, ha újabb judicaturánk valamely gyűjteményét előveszszük, mint az pl. a Döntvénytárnak eddigelé megjelent mintegy 60 kötetében, vagy a Márkus Dezső köszönetre méltó repetitoriu- mában jelentkezik, még nem tartjuk kézben a magyar esetjogot. Az efféle gyűjteményben közölt anyag sok is, kevés is. Sok, mert döntvényjog számban közöl mindent, ami kezébe esik, a lényeges mellett a lényegtelent a tartalmatlant vagy tévését is — és ezáltal a joggyakorlatot, melyet vezetnie kellene, még inkább megzavarja. És kevés, mindenekelőtt, kevés ; mert azt, hogy miben áll voltaképen a mi igazi esetjogunk, csak az összes, nem pusztán ténykérdésben forgó, hanem öntudatosan jogelvet kimondó ítéleteink alapján lehetne construálni. De e judicatu292
