Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)

Schwarz Gusztáv: Magánjogunk felépítése [81., 1893]

9 alakulataival szemben, szükségkép oly hézagos volt, hogy a tan, mely minden kérdésre kell hogy választ adhasson, a levegőbe kapkodott, hogy megoldást teremtsen a semmiből. Mig magán­jogi tankönyveink 1848 előtt a decretumokon, Werbőczy Hár­maskönyvén és a Planum tabularén fordulnak meg, addig újabb irodalmunknak legjellemzőbb vonása a forrásfundamentum hi­ánya, mely nélkül pedig minden jogi tan a levegőben függ. A régi jogforrások, melyek a 48 előtti jogtan kezdetét és végét képezték, itt csak elvétve mint cziráda láthatók. E helyett a tör­vénytől elhagyott dogmatikus bejárja Európát, hogy egy kül­földi codex vagy javaslat egy-egy szakaszából, mely éppen keze ügyébe esik, bizonyítsa oly jogszabály létezését, melyre nálunk még törvény nincsen. Hogy az ilyen eljárás nem jogászi; hogy a jogász alpha és ómegája a jogszabály vizsgálata, és hogy oly eljárás, mely magát a forráskritikán túlteszi és kénye szerint csapja rendszerré a szabályokat, bárhol és bármikép találta le­gyen is, a jogtudomány nevét csak bitorolja: nem szorul kifej­tésre. E most érintett könyvgyártás valóságos typusa, magánjogi tankönyveink leghasználtabbika: aZlinszkyé. Jellemzőke könyv forrásanyagára nézve a jegyzetek. Annak bizonyságára, hogy egy bizonyos tétel a magyar magánjogban így vagy amúgy van, hol az osztrák vagy porosz codex, hol a bajor vagy drezdai javaslat, hol Dernburg porosz, hol Kirchstátter osztrák commentárja sze­repel. Ily módon jogtant írni nem lehet. Aki a mai magyar ma­gánjog rendszerét meg akarja írni, annak mindenekelőtt egy nagy élőmunkát kell végeznie, melylvel a Frank-féle jogtudo­mánynak foglalkoznia nem kellett, mert java részben már ké­szen előtalálta; oly élőmunkát, mely hasonlít a téglahordó fá­radságos munkájához az építőmesteréhez képest: az anyagot mindenekelőtt gyűjteni kell, mielőtt azt fel lehetne dolgozni. Gyűjteni az anyagot! Hihető-e, hogy a modern magyar ma­gánjog forrásanyaga harmincz év óta, a mióta az országbírói ér­tekezlet a magyar jogot ismét érvényébe visszahelyezte még min­dig összegyűjtve nincsen ? Háromféle törvényanyag volt az, mely- lyel a magyar magánjog magát alkotmányos életünk visszaállí­tása óta szemközt találta. A régi magyar törvények visszaállít­tattak — de vájjon mennyi volt az, a mi belőlük a változott viszonyokkal szemben igazán még életben volt ? Az osztrák tör­283

Next

/
Thumbnails
Contents