Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Az ügyvédség szervezete. Dr. Nagy Dezső és Dr. Márkus Dezső beszédei 1892. deczember 1. [80., 1893]
tehetségek és jellemek felszínre vetésére alkalmasak. Mintha csak gátat vetettek volna az igazi tehetség kifejlődésére, hogy azok az őt megillető helyet elfoglalják, minek következménye egy természetellenes állapot, az ügyvédség terén az egyensúly megzavarása, midőn a jellem és tehetség nem hir ott elhelyezkedni, mely őt a jog és természet törvénye szerint megilletné. Ebből való kibontakozásunk egyedüli módja a liberalis intézmények kifejlesztése. Ez a gyökeres kúra, de a hosszabb és nehezebb is. A másik, mely pillanatnyilag jobban segít: a mai állapotban való megnyugvás, ezen állapot consequentiáinak levonása: a numerus clausus. Ez utóbbi régi módszer. Ezt követték Németországban, Ausztriában, ahol írásbeliség volt; ezt követik Francziaország- ban az avouéknál, kik a per írásbeli részét intézik. De Ausztriában és Poroszországban is, midőn az alkotmányos szellő ez országokat megütötte, midőn törvénykezésük még nem is volt szóbeli, e szellő legelőször az ügyvédek zárt létszámát söpörte el, a melyhez visszatérés nincsen. Az alkotmánynyal ez is megszűnt. Oda nincsen is többé visszatérés. S most nálunk, ahol sohasem volt numerus clausus, ahol ez hagyományainkkal intézményeink fejlődési irányával a legélesebb ellentétben áll, mi most térnénk át ezen régen lombtárba dobott zsibáruhoz? Nem, ez teljesen lehetetlen lenne, ez egyenlő lenne múltúnk megtagadásával, a jövő fejlődésébe vetett hitünk megingatásával a jövő iránti kétségbeeséssel, de sőt több, ez gyávaság lenne tőlünk, sokkal nehezebb időket küzdöttünk már keresztül, melyben a magyar ügyvédség első rangú szerepet vitt s most, midőn saját existentiájáról van szó, nem fogunk resignálni. Ezzel végeztem e jelenség egyik okával. A másik a socialis- mus, melynek szele hozzánk is elhatott. Ezen törekvések jelenségei meg fognak nyilatkozni itt is ezen ülésteremben, aminthogy az előadó felolvasásában bár nem nyíltan, talán nem is öntudatosan, de mégis ezen eszme árnyalatai merültek fel. Megnyilatkozott egyik legkomolyabb szaklapunkban, a «Magyar Igazságügy» vezérczikkében, a melynek tenorja az, hogy az ügyeket egyenlően kell felosztani az ügyvédek közt. Szemébe kell tehát néznünk ezeknek a socialis eszméknek 203 7
